Az alkalom szüli a tolvajt (L`occasione fa il ladro) a velencei San Moise Opera számára komponálta a mindössze húsz esztendős Rossini, a bemutatóra 1812-ben, a szezon kezdetén került sor. A zeneszerző életét körbeszövő legendák szerint mindössze 11 nap alatt írta, fogvacogtató időben. A földre hullott kottalapért állítólag ki sem bújt a meleg takaró alól, ínkább írt másik duettet, áriát... Így volt-e vagy sem, ennél a darabnál avagy másiknál - tulajdonképpen kevéssé fontos. Egy másik egyfelvonásost is komponált a színháznak, a Bruschino urat - sajnos mindkét opera csúfosan megbukott. Ám ebben lehetett némi része az igazgatóságnak, amely nyilván féltékeny volt a másik, rangosabb operaházra, a Teatro La Fenicére, ide ugyanis gőzerővel készült a kétfelvonásos Tancredi. A Bruschino értékeit a huszadik századi zenés színház újra fölfedezte és valószínűleg ez történek ikerpárjával, Az alkalom szüli a tolvajt című opera buffával.
A buffa alaphelyzete a félreértésen alapul, valaki másnak látszik, mint aki. Az alkalom szüli a tolvajt történetének alapja egy véletlen bőrönd-csere, amelynek következtében Parmenione, a titkos küldetésben járó kalandor beleszeret Don Alberto menyasszonyába, és a vőlegény öltözékében szerencsét próbál a hölgynél. Berenice, a menyasszony, aki még sosem látta Don Albertót, ruhát cserél szobalányával, Ernestinával, hogy a háttérből figyelhesse meg érkező jövendőbelijét. A Don Albertóként belépő Parmenione beleszeret az úrnője ruháját viselő Ernestinába, és a lány sem marad közömbös a csaló iránt. Közben megérkezik az igazi Don Alberto is, aki viszont a fogadására siető szobalányba, vagyis Berenicébe szeret bele. A két férfi találkozása botrányba torkol, ám mivel mindkét férfi megtalálta szerelmét, ráadásul kiderül, hogy Parmenione küldetése éppen az otthonról eltűnt Ernestinának a megkeresése, mindenki megbocsát és nincs más hátra, mint a kettős menyegző. No, és a finálé meg a tapsok.
Ha így, olvasva nem tudták követni a sztorit, nem nagy baj, majd a zene segít... A L'occasione fa il ladro formailag hagyományos darab: áriák, duettek és recitativók váltakoznak benne. A mű két csúcspontja a négyes számú kvintett, - amely ebben az előadásban az első rész vége. A Magyar Állami Operaház produkcióját a Duna Szimfonikus Zenekar kíséri a Millenáris Teátrumban, vezényel Kaposi Gergely. Kerényi Mihály rendező Kertesi Ingridet, Megyesi Schwartz Lúciát Andrejcsik Istvánt és Mukk Józsefet kérte föl a főszerepekre. A premiert követően 28-án, április 14-én és 22-én is látható-hallható Az alkalom szüli a tolvajt.
