Az 1951-ben Baltimore-ban született Bill Frisell valószínűleg apja hatására fordult a zene felé. Számos hangszer - klarinét, szaxofon, nagybőgő, bendzsó - kipróbálása után végül a gitár mellett döntött, amiben jelentős szerepet játszott a chicagói bluesgitárosok és a rádióslágerek imádata. Később is a nagy gitárosok és a fekete zene hatott rá a legerőteljesebben. Bár B.B. King, Otis Rush, Jimi Hendrix számai, valamint a James Brown-féle soul mellett gyakran játszott klasszikus zenét is.
Az Észak-Kolorádói Egyetem után felvételt nyer a Berkley-re, ahol Dale Bruning tanítványa lesz. Főleg zeneszerzést és hangszerelést tanul, de megnyeri a Harris Stanton- gitárdíjat is. 1978-ban Belgiumba megy, ahol volt évfolyamtársával, Michael Gibbsel közösen lép fel, s itt készíti első lemezét is Eberhart Weberrel. Egy év múlva visszatér New Yorkba, ahol beleveti magát a zenei életbe. Megismerkedik John Zornnal, akinek hatására egyre jobban érdeklődik a progresszív rock, a world music és más határokat feszegető zenei stílusok iránt. Hamarosan számos jelentős művésszel szerepel egy színpadon: Jan Garbarek, Charlie Haden, Carla Bley, Elvis Costello, de itt említhetjük meg a Los Angeles-i Filharmonikusokat és a frankfurti balettet is. Számos saját albuma mellett készített lemezt például John Zornnal, Don Byronnal, Gary Peacockkal is.
Napjainkra a dzsessz egyik legmeghatározóbb egyéniségévé nőtte ki magát. Gitárjátéka a blues, bebop és a klasszikus dzsessz alapjaira épít, ugyanakkor mentes a dzsesszgitárosokra sokszor jellemző öncélú szólózástól. Utoljára 2000-ben járt Magyarországon, amikor a jubileumi Debreceni Jazz Napokon lépett fel, de ez az első alkalom, hogy saját zenekarával koncertezik a magyar közönség előtt. A viszonylag új formációban Bill Frisell mellett Greg Leisz (pedal steel-, dobro-gitár), David Piltch (basszusgitár) és Kenny Wollesen (dob) játékát csodálhatjuk meg.
