Bernát András másfajta látásmódra készteti a szemlélődőt, mint a szokásos tárlatokon. A belépő első pillantásra azt hiheti: ezek a monokróm képek ugyan rendkívül szép színűek (számomra például varázsosak a kékek és a zöldek, minden bizonnyal azért, mert a tenger sokszínűségére emlékeztetnek), de mi lehet "mögöttük"? Aztán, ahogy az ember megáll egy-egy kép előtt, ha csak két-három lépést tesz is, azonnal észlelheti, amint életre kel a festmény.
Bernát András alumíniumport kever a festékbe, s így a hullámzó, dinamikus felületei fénnyel telítettek lesznek. De nem valami fémes-ezüstös csillogás, hanem belső ragyogás jellemző rájuk. Mert nem a festékbe kevert fémportól van fény a monokróm képeken, hanem attól, ahogy a fény éppen rávetül a festményekre, s kiemeli a lendületes hullámmozgás egy-egy részletét. Ezért fontos, hogy jó időszakban nyílik meg a képeiből rendezett kiállítás.
A fénytől ugyanis a képek elmozdulnak, élni kezdenek. Legalábbis amint csak kicsit is más szögből szemléljük a képeket, már nem ugyanazt látjuk, mint néhány másodperccel korábban. Ez pedig hihetetlen játékosságra ad lehetőséget - nemcsak a festő, hanem a látogató számára is, aki igazán belefeledkezhet a látványba. Itt nincs "történetmesélés", nincsenek események, figurák. Tulajdonképpen nem is mesélhető el, amit látunk, ami megtörténhet, az bennünk születhet meg. Ha megpróbálunk e monokróm világ mögé látni, erőteljesen képesek megérinteni minket ezek az egyszerűségükben is színpompás, táguló terű, dinamikus festmények.
Bernát András kiállítása a K. Bazovszky Házban tekinthető meg április 18-áig (Budapest, VIII. kerület, Horánszky utca 13., II. em. 19.)
