- Bécsben is együtt játszik Mario Gonzival? Vagy ezért Budapestre kellett jönniük, hogy együtt muzsikáljanak?
- Természetesen Bécsből ismerjük egymást, játszottunk is együtt, igaz, nem rendszeresen. De kvartett formációban most léptünk fel először.
- Ez azért különösen érdekes, mert ritkán hallható standardek mellett játszották Oláh Kálmán szerzeményeit is.
- A kitartó gyakorlás a legfontosabb. Igaz, a koncert előtt próbáltunk, de ami a lényeg: Kálmán elküldte Bécsbe saját szerzeményeit, így természetesen gyakoroltam azok kottáiból. Improvizálni csak akkor lehet, ha az ember felkészült.
- Csodálkoztam, hogy Ön pop-zenét is játszik.
- Elsősorban dzsesszt játszom, de ebből nem lehet megélni. Így aztán már sokféle zenét játszottam, a popot elsősorban pénzkeresetnek tekintem.
- A szervezők találó nevet adtak a budapesti koncert fellépő kvartettjének: osztrák-magyar dzsesszmonarchia. Lesz folytatása?
- Szeretnénk, ha lenne. Egyelőre túl korai a mai, remek hangulatú koncert után arról beszélni, miként konkretizálhatjuk ezt a szándékot, de Kálmánnal külön és talán kvartett formációban is muzsikálunk majd még együtt.
- Laikus zenebarátként azt gondolom: minden dzsesszzenész álma, hogy a dzsessz őshazájában, a tengerentúlon játsszon. Így van?
 |
| /Dobó László felvételei/ |
- Dolgoztam a tengerentúlon, igaz, jórészt Dél-Amerikában, ahol dzsesszt játszottam. Engem nem különösebben vonz az Egyesült Államok. Bárhol játszom, ahol igény van a zenémre, viszont a családom és a mindennapjaim Európához, Bécshez kötnek.
- Bécs csak egy macskaugrásra van Budapesttől. Gondolom, nem először jár itt.
- Szaxofonosként első ízben léptem itt fel, de be kell vallanom, hogy magánemberként is csak átutazóban jártam Budapesten. Sajnos, a mulasztást most se tudom pótolni, mivel holnap már Linzben játszom.
