Giacomo Balla: Mozgó autó, 1913

A háborút, a militarizmust, a patriotizmust, az anarchizmust dicsőítő eszmét egy akkor éppen Párizsban élő olasz, Filippo Tommaso Marinetti vetette papírra. A Le Figaro című lapban megjelent manifesztum  a társadalom megújítására, a hagyományok elvetésére szólít fel, minden korábbi lerombolására, miközben  a technikai haladást, a mozgást, a sebesség szépségét hirdeti, s emellett, vagy ebből következően egy új életérzést is. Marinetti mind anyagi, mind szellemi vonatkozásban rendelkezett minden, az eszmék terjesztéséhez szükséges képességgel, s mivel nem volt válogatós az eszközökben, a röplapok, kiáltványok, esti beszélgetések hamarosan célba értek, s a koncepció villámsebesen terjedt át szinte valamennyi művészeti ágra.

Umberto Boccioni:
A nevetés, 1911
A ma embere számára a legjobb betekintést a futurizmusba a képzőművészet  nyújtja - ezért is választotta  témául a Kunstforum igazgatója az irányzat legjellegzetesebb kilenc esztendejét, az 1909-től 1918-ig terjedő időszakot. A kiállított alkotók, Giacomo Balla, Umberto Boccioni, Carlo Carla, Luigi Russolo és Gino Severini együtt  képviselik ennek az új, jövőbemutató, nemzeti, olasz irányzatnak - röviden a futurista művészetnek - az eszméit. A kiválasztott képek hitelesen szemléltetik az új forma-nyelvet, amely megfelel a mozgásban lévő világnak. A jelszó a dinamizmus, szimultanizmus és a szemlélő érzelmi bevonása. Az 1918-as határ meghúzása azért is indokolt, mert a futurizmus későbbi története nem problémamentes. Mussolini azonban szívesen építette be a futurizmus nemzetet és  háborút istenítő alapgondolatát - s ez a tény  később évtizedekre visszavetette a képzőművészeti avantgárd elfogulatlan feldolgozását.

Luigi Russolo: Lázadó, 1911
A kiállítás sikere programozható: az osztrákok az utóbbi években lényegesen nyitottabbak az izmusok iránt, s kétségtelen: történetesen futurista kiállítást, különösen ilyen átfogót Bécs nemigen fogadott még (www.kunstforumwien.at).  Az osztrák főváros ugyanakkor megannyi más látnivalót is kínál: átellenben a Kunstforummal, a Harrach palotában nagy siker a Bécs-Budapest kiállítás. Kísérő előadások segítik az eligazodást, bőséges felvilágosítást és tárgyi ismeretet is nyújtva a tárlat címének adott  "indulás lázának" koráról , a kultúrtörténeti kapcsolódásokról és eltérésekről.

Hans Temple: Viktor Tilgner
a műtermében, 1895
Egy nagy mecénásnak, II. János liechtensteini hercegnek állít emléket a Történeti Múzeum, amelynek kiállításán az 1894 és 1916 között  Bécsnek adományozott 80 olajfestmény és grafika, illetve 350 építészeti tárgyú fotó legjobbjai láthatók. Szelíd biedermeier képek, valamint azoknál modernebb darabok - Ferdinand Georg Waldmüller és Peter Fendi, Tina Blau és  Isidor Kaufmann művészete egyaránt helyet kap a kiállításon, amely május 11-ig látogatható. (www.museum-vienna.at). Ugyancsak a Történeti Múzeumhoz tartozik a Hermés villa, ahol húsvétig meghosszabbították  az Eisenberger gyűjtemény kiállítását.

 

Daniel Spoerri: Sevilla-sorozat Nr. 12.


Egy másik szenzáció a Hundertwasser által épített Kunsthausban a 72 éves - román származású - svájci Daniel Spoerri kiállítása. Nehéz a látottak műfaját meghatározni, de Spoerri világszerte nagyra becsült művészete már csak ilyen. Az életet a művészettel összekötő installációk, a tárgyak meglepő összekapcsolása - sok-sok fantázia, s a bizonyíték: nem kortól függ, ki az enfant terrible. A kiállítás júniusig tart nyitva.

 

Érdekes ifjú művészegyéniséget mutat be az Essl múzeum: Meztelen és mobil címmel a 13 évvel ezelőtt a művészeti világba szinte berobbant Elke Krystufek képei láthatók. Főleg saját magát festi a harmincas hölgy, és sok titka nincs a világ előtt. Képei egyébként minden műkincs vásáron keresettek.