Azok, akik ismerik Mayenburg előző két darabját, tudhatják, hogy a fiatal drámaíró előszeretettel mutatja be műveiben a klausztrofóbiás emberi kapcsolatokat. A hideg gyermek című darab csupán annyiban tér el az előző kettőtől, hogy főhősei már nem tinédzserek, hanem fiatal felnőttek, akik éppen elszakadni készülnek családjuktól, s görcsös igyekezettel próbálnak a saját életükben értelmet keresni, rendet teremteni. "Különböző idősíkok között ugráló, egymásba átfolyó jelenetek, álmok és víziók mozaikjából áll össze a történet, amely a megismerkedéstől az esküvőn keresztül a temetésig ível" - olvasható a szórólapon. Az előadást követő közönségtalálkozón kiderült, a közönség többségében szerette a darabot, de volt olyan néző is, aki kemény kritikával illette Mayenburg művét. Az artitura ezután következett.

artitura: Három magyar színház játszotta és játssza a darabjait. Az előadások megfelelnek az

Marius van Mayenburg
elvárásainak?

Marius von Mayenburg: Ha az ember színház számára ír, tudnia kell, hogy a szövege majd egy rendező kezébe kerül, aki érvényesíteni fogja a saját elképzeléseit. Számomra ez a legfőbb varázsa a színdarabírásnak. Az ember nincs egyedül, nincs minden az ő kezében, csupán javaslatot tesz, amit a rendező elfogad vagy elvet. Mindig meglepődöm, mi mindent hoz mozgásba az általam alkotott szöveg. Amennyiben csalódást okozna számomra, hogy más az előadás, mint amilyennek elképzeltem, akkor regényeket kellene írnom, hiszen azok szövege változatlan marad.

- Ön tiszteli a rendezői szuverenitást. Előfordul azért, hogy a rendező olyan beavatkozásokat tesz, amelyek Önnek nem tetszenek?

- Csak akkor bosszankodom, ha mindent felforgat, jeleneteket helyez át, és ettől az egész darab megváltozik. Németországban megtörténik ilyesmi. Egyszer megkérdeztem az egyik rendezőt, miért volt arra szükség, hogy a darab végéről egy monológot előrehozzon az előadás közepére. Azt válaszolta, azért, mert egy díszletelemnek fel kellett emelkednie, és ez a monológ ideje alatt éppen megtörténhetett. Ha halott szerző lennék, megérteném ezt a magatartást, de élek, és nem tudom, miért nem hívnak fel ilyenkor, hogy írjak oda valamit.

Jelenet a Krétakör előadásából
- Darabjaiban nagyon kíméletlen kritikával illeti a családon belüli viszonyokat. Érdekelne, a kiábrándultság vagy a félelem mennyire a saját élménye?

- Tulajdonképpen minden a saját élményem. Ez persze nem jelenti azt, hogy a színpadon megjelenő összes helyzetet én magam átéltem már korábban. Az ember azokat a történeteket is "átélheti", amelyeket mások mesélnek neki, vagy amelyek ilyen-olyan bizonytalan csatornákon jutnak el hozzá. Gyakran csak írás közben veszem észre, hogy egy-egy dologról mennyi mindent tudok anélkül, hogy valaha személyes közöm lett volna hozzá.

Anyu (Csákányi Eszter)
- Láttam a Lángarcot és a Schaubühne Paraziták című előadását. Úgy vélem, ezeket kamaszos düh hatja át, a mai darab azonban már fiatal felnőttek problémájáról szól. Csakhogy a darab dikciója feltűnően törik. A történet elején valamiféle ironikus távolságtartással szólalnak meg a szereplők, míg a végére visszatér a kicsit patetikus, kamaszos düh.

- Írás közben annak a hatásnak az elérésére törekedtem, amit itt problémaként fogalmazott meg. Megpróbáltam a különböző valóságok és különböző érzékelések problémáját dramaturgiai formába önteni. Mindenki tudja, hogy ugyanazt a szituációt különböző személyek különbözőképpen értékelik. Ha hárman együtt töltenek egy estét, akkor három különböző estét töltöttek el. Másrészt a perspektíva egyetlen helyzeten belül is hirtelen meg tud változni. Kísérletet tettem arra, hogy mindezt kifejezzem egy színdarabban.

- Milyen érzés idegen nyelven rendezni?

Wulf Twiehaus: Nehéz, mert bármit mondasz, azzal megszakítod a próbafolyamatot. Így tehát ez jó iskola arra, hogy az ember üljön a fenekén, nézze, hogyan dolgoznak a színészek, és csak utána beszéljen. Ez a társulat hihetetlen sok ötlettel dolgozik, élvezet velük a munka, hiszen csak ki kell választanom a nekem tetszőt abból, amit felkínálnak. Remélem, nem lesz akadálya annak, hogy a következő színházi évadban újra létrehozzunk közösen egy előadást.

A darabot március 6-án, 7-én és 8-án ismét játssza a Krétakör Színház a Millenáris Fogadó Padlásán.

Szereplők
ANYU - Csákányi Eszter
APU - Terhes Sándor
LÉNA - Péterfy Borbála
JOHANN - Bánki Gergely
ERIKA - Láng Annamária
WERNER - Rába Roland
TINA - Sárosdi Lilla
HENNING - Viola Gábor
ZENÉSZ - Katona László

Díszlet - Volker Thiele
Jelmez - Silvia Albarella
Zene - Gryllus Samu
Dramaturg - Veress Anna
Disznó - Sosa
Asszisztens - Tóth Péter
Munkatársak - Bódi Lajos, Erős Balázs, Kiss Julcsi, Kodolányi Balázs,
Kovács Áron, Mervel Miklós

Produkciós vezető - Gáspár Máté
Rendező - Wulf Twiehaus