Az egyik legtekintélyesebb napilap, a Le Monde keddi számában nagy interjút közölt a magyar filmessel, melynek címében Tarr Béla moziját az apokalipszishez hasonlítja, a művészről pedig megállapítja, hogy Tarr Béla lényének legmélyén igazi ellenálló. Szerdai kiadásában - a szokásos heti új filmmegjelenések között - is kiemelten foglalkozott a Werckmeister harmóniákkal, melynek élménye az újságíró szerint kitörölhetetlen és erős nyomot hagy az emlékezetben.

A liberális hangvételű Libération 19-i számában több írásában is foglalkozott a magyar filmekkel: a Filmszemle idei filmes felhozatalát "magyar mannaként" emlegeti. Tarr Béla első, francia mozikban is forgalmazott filmjét a hipnózissal rokonította, és megjegyezte: "ez a féléber állapot a legszebb, amit jelen pillantban a mozi nyújthat nekünk".

Különleges pillanat a magyar mozi történetében a tény, hogy a világhírű rendező, Gus van Saint "Mint egy visszatérés a hősidőkbe" címmel külön írással hódol Tarr Béla művészete előtt. Saját bevallása szerint az utolsó három Tarr-opus megnézése óta alapjaiban át kell gondolnia a filmnyelvet és azt, hogy milyen módon befolyásolta a mozgóképes kifejezés eszközeit a filmipar. Számára a magyar alkotó a mozi egyik ritka, autentikus vizionáriusa. A Figaro szerzője, bár "nem ért túl sokat az óriásbálna megjelenése okozta polgári felkelésből", mégis elragadottan szól a film szépségéről és a szerző mesterségbeli tudásáról.

Az Inrockuptibles magazin ismeretlen kultuszfilmesnek nevezi a rendezőt, művét pedig szemlélődő és szürreális sétának, melyet egy igazi képvarázslónak köszönhetünk. A szintén irányadónak tekintett filmes és kulturális lapok - így a Premiere, a Les Cahiers du Cinéma, a Positif, a Nova Magazine egyaránt több cikkben foglalkoznak a magyar film megjelenésével. Az egyöntetű elragadtatás és dicséret mellett egyikük sem mulasztja el megemlíteni, hogy a film franciaországi forgalmazására - bár 2000-ben Cannes-ban, 2001-ben a MAGYart magyar kulturális évad alatt a párizsi Forum des Images Tarr-retrospektív keretében, valamint a La Rochelle-i Filmfesztiválon már játszották - közel három évet kellett várni.

Éppen ezért dicséretesnek tartják a mostani forgalmazó döntését, valamint hiányolják, hogy bár a legigényesebb filmes körök és kritikusok számára Tarr Béla az egyik legjelentősebb mai rendező, a francia mozikban a Harmóniák az első alkotás, amelyet bemutatnak. Talán ebből a hiányosságból is adódik, hogy még abban sem egyöntetű a francia sajtó, hány filmet is rendezett Tarr Béla: a Libération és a Le Monde az alkotó 8. filmjét üdvözli, a Cahiers du Cinéma a 7. műnél tart, míg a Les Inrockuptibles tíznél több rendezésről ír.

A kritikák pozitív hangvétele mindenesetre azt mutatja, hogy a közeljövőben nemcsak a néhány kiválasztott ismeri majd Tarr Béla nevét és főként alkotásait a franciaországi filmkedvelők körében.