A Népszabadság fiatal fotósának képein érezhető, hogy készítőjük szándékosan kerülte a honi nyomtatott sajtóból jól ismert fotózsurnaliszta közhelyeket. Helyette felépített egy absztrakt képi világot, mely a magyar újságfogyasztó szem számára szokatlan és elvont. A World Press Photo zsűrijének szemhatára azonban sokkal tágabb s így első díjjal jutalmazta a fotográfus vizuális bátorságát. Gárdi kezek és lábak szuperközelijeivel mondta el annak a több évig tartó erőfeszítésnek a történetét, melynek a megkoronázásképpen egy tornász világbajnok végül felállhat a dobogóra.

Tatyjána Jaros (Ukrajna)
keze és lába
Jelen sorok írója külön hálás volt azért, hogy a labdagyakorlat közben a teljesen hátra hajtott fej helyére kerülő labda, vagy a korlátról éppen leeső tornász fájdalmas grimaszba merevülő arcának olcsó poénjait a fotográfus kihagyta. Nem azért, mintha Gárdi nem lenne képes ilyen "bravúros" képeket készíteni. Kimaradtak a szelídebb klisék is, a groteszk pózba csavarodó végtagok látványa, melyeket a vasárnapi újságolvasó rendszerint a "Hú, apám, ezek miket tudnak művelni a testükkel" felkiáltással nyugtáz.

Két évvel ezelőtti fotóesszéjének, melyet a World Press Photo mesterkurzusán készített, szintén a sport volt a témája. A profi WBO-világbajnoki címet elnyerő magyar bokszoló, Kokó németországi felkészülését követte végig kamerájával egészen a budapesti döntőig. Ennek megfelelően a helyszínek is, a szokásos edzőtermen és tornacsarnokon kívül, kiegészültek az Északi tenger partjával, ahol a bokszoló futóedzéseit végezte, a budapesti Rudas fürdőig, ahová a döntő mérkőzés után ünnepelni vonult.

Vitalij Valincsuk
(Bulgária) keze
Ennél a sorozatnál már ráérzett arra, talán részben a mesterkurzus tanárainak irányításával, hogy a jó fotó-történet több mint "jól elkapott pillanatok" egymásutánja. Legalább ennyi múlik a beállításokon, a megfelelő helyszínek kiválasztásán és a képek egymásutánjából kibontakozó filmszerűségen. Mostani sorozatán érződik, hogy az előbbiek mellett fel tudja mutatni a klisék elkerülésének erényét is.

Nem a világbajnokságokkal együtt járó csillogás és dráma kulisszatitkai érdekelték, hanem a tévénézők és újságolvasók százezreinek szeme előtt álló küzdő ember, aki elegánsan fityiszt mutat a gravitációnak, miközben a közeli fotókon látszik az az erőfeszítés, amelyen a mozgás látszólagos könnyedsége nyugszik. Nem a sztárok arcát fényképezte, amint örülnek, vagy sírnak a végső éremosztáskor. Nála az aranyérem is csak egy dobogó és két láb, térdtől lefelé. A világbajnokság pedig kilenc kéz, hét láb, no meg egy World Press Photo első díj.

Kapcsolódó link: www.gardi.hu
A teljes sorozat megtekinthető az Népszabadság Online galériájában.