Van a magyar könnyűzenének néhány zenekara, amelyet nem lehet műfajba tenni, mégis mindenki felismer két ütem után. Az Emil.RuleZ! pontosan ilyen: jazzes alapok, popos dallamok, és olyan szövegek, amelyeknél a hallgató sosem biztos benne, hogy nevetnie kell-e vagy elgondolkodnia. A zenekart annak idején egy nagy lemezkiadó azzal utasította el, hogy „erre most nincs igény".
Ki az Emil.RuleZ!?
Budapesti zenekar, amely a kilencvenes évek közepén alakult — a források 1993 és 1995 között adják meg az indulást. Magukat ironikusan „hálózati jazzbitang zenekarnak" nevezték, ami nagyjából le is fedi, amit csinálnak: jazz, pop, rock és blues sajátos keveréke, végig humorral átitatva. A humor nemcsak a szövegekben van jelen, hanem a színpadi jelenlétben és a lemezborítókon is.
A hazai zenei sajtóban évek alatt kialakult egyfajta közmegegyezés a csapatról: hangszeres tudásban, dalszövegek eredetiségében és egy sajátos életérzés hiteles kifejezésében is az élmezőnyhöz tartoznak.
A tagok
Az állandó mag három emberből állt:
- Hajós András („Winkler") — ének, gitár, billentyűk. A zenekar arca és szövegírója.
- Hegyi György („Eldée") — basszusgitár, gitár, vokál.
- Verasztó Gyula („Jules") — dob, ütőhangszerek, dobprogramozás; 2005-ig volt a zenekar dobosa.
A koncerteken a hármas rendszeresen kiegészült: Fekete-Kovács Kornél trombitán, Bruzsa Gábor gitáron és billentyűn, Gereben Zita vokálon — a fúvós és a női vokál nélkül a lemezek hangzása nehezen lenne elképzelhető.
A lemezek
- Zazie az ágyban (2001) — a bemutatkozó nagylemez, amelynek címadó dala máig a legismertebb daluk közé tartozik.
- Hello.tourist! (2002) — kislemez.
- Hisztis (2003) — a második album.
- zanga!zanga (2005) — a harmadik nagylemez, amely a legnagyobb közönségsikert hozta.
- Ebola Cola (2008).
- Gyere át! (2012).
„Nagyon ari, de nincs rá igény"
A zenekar egyik legtöbbet idézett története a Papirusz tudósításából származik. Hajós András a 2003-as budapesti koncerten mesélte el a színpadról: napra pontosan három évvel korábban utasította el az együttest a Sony, azzal az indoklással, hogy ez a zene nagyon „ari", csak éppen nincs rá igény. Mármint a jazz, a pop, a rock és a blues keverékére.
A visszautasítás után néhány évvel az Emil.RuleZ! már saját közönséget töltött meg, rádiós slágereket jegyzett, és a magyar alternatív pop egyik viszonyítási pontja lett.
2003: koncert a Gödörben
2003 februárjában a zenekar a budapesti Gödörben lépett fel — abban a betonteknőben az Erzsébet téren, amely eredetileg a Nemzeti Színház alapgödrének készült, majd évekre koncerthelyszín lett. A Papirusz tudósítója akkor egy galéria és egy akvárium különös elegyeként írta le a teret; néhány évvel később a hely valóban Akvárium Klub néven élt tovább.
Az egész estés program — Bozsik Yvette társulatának fellépése, beszélgetés Koltai Róberttel, a Trafik koncertje — alaposan csúszott, így az Emil.RuleZ! csak fél tizenkettőkor kezdett. A terem addigra megtelt. Hajós rögtön reflektált arra, hogy a közönség szó szerint víz alatt van, és belekezdett egy régi Koncz Zsuzsa-dalba — ez lett a másfél órás műsor visszatérő motívuma.
Miért nehéz műfajba tenni?
Az Emil.RuleZ! azért kerüli el a szokásos címkéket, mert egyszerre több zenei hagyományból merít, és egyiket sem veszi teljesen komolyan. Egy dalon belül van benne swinges lüktetés, popos refrén, gitáros lendület és bluesos hangvétel — a fúvós és a női vokál pedig olyan hangzást ad, amely inkább egy kis létszámú zenekari produkcióra emlékeztet, mint egy klasszikus popbandára.
A másik meghatározó rétege a szöveg. A dalszövegek hangsúlyosan magyarok, nyelvi játékokra, félmondatokra, hirtelen témaváltásokra épülnek; a humor nem poénkodás, hanem szemléletmód. Ezért van, hogy ugyanaz a dal az egyik hallgatónak vicces, a másiknak melankolikus.
A koncertek: zene és stand-up határán
Aki csak lemezről ismeri a zenekart, könnyen meglepődik az első koncerten. Hajós András a dalok között ugyanolyan súllyal van jelen, mint alattuk: reagál a helyszínre, a közönségre, a technikai bakikra, és ebből építi fel az est ívét. A 2003-as gödörbeli fellépés jó példa erre — a másfél órás műsor egyik visszatérő motívuma abból az apró megjegyzésből nőtt ki, hogy a nézők egy egykori alapgödörben, vagyis szó szerint a föld szintje alatt állnak.
Ez a fajta jelenlét magyarázza, miért lett a frontemberből később televíziós műsorvezető: a színpadi rögtönzés és a közönséggel való együttélés ugyanaz a képesség, amit egy élő tévéműsor is megkövetel.
Hajós András a színpadon kívül
A frontember 1969. május 3-án született Budapesten. A zenekar mellett a kétezres évek elejétől televíziós műsorvezetőként is dolgozni kezdett: 2003-ban indult saját beszélgetős műsora, majd késő esti show-t vezetett, később pedig egy sütőverseny műsorvezetőjeként lett országosan ismert arc. Ez a párhuzamos pálya a zenekarnak is hozott ismertséget — és egyben magyarázza, miért ismerik sokan az Emil.RuleZ!-t úgy, mint „a Hajós András zenekarát".
GYIK – Emil.RuleZ!
Mikor alakult az Emil.RuleZ!?
A kilencvenes évek közepén, Budapesten. A források 1993 és 1995 között adják meg az alakulás évét.
Kik az Emil.RuleZ! tagjai?
Az állandó mag Hajós András (ének, gitár, billentyűk), Hegyi György (basszusgitár, vokál) és Verasztó Gyula (dob, 2005-ig). A koncerteken rendszeresen közreműködött Fekete-Kovács Kornél, Bruzsa Gábor és Gereben Zita.
Milyen zenét játszik az Emil.RuleZ!?
Jazz, pop, rock és blues keverékét, humoros magyar szövegekkel. Magukat „hálózati jazzbitang zenekarnak" nevezték; a sajtó gyakran alternatív jazzként vagy alternatív popként emlegeti őket.
Hány lemeze jelent meg a zenekarnak?
Öt nagylemez és egy kislemez: Zazie az ágyban (2001), Hello.tourist! kislemez (2002), Hisztis (2003), zanga!zanga (2005), Ebola Cola (2008) és Gyere át! (2012).
Mi az a „Zazie az ágyban"?
Az együttes 2001-es bemutatkozó nagylemezének címe és címadó dala — a zenekar egyik legismertebb szerzeménye.
Ki volt az Emil.RuleZ! dobosa?
Verasztó Gyula, „Jules" néven, aki 2005-ig játszott a zenekarban.
Hol volt a Gödör klub?
Budapesten, az Erzsébet téren, a Nemzeti Színház félbehagyott alapgödrében. A helyszín később Akvárium Klub néven működött tovább.
