A 12 részes sorozat egyik filmjében Louis Armstrong elmeséli például, hogy egy alkalommal leesett a trombitája a tartóról, mire ő "énekelni" kezdett, Igaz, inkább csak halandzsázott éneklés közben - így született meg a szkettelés. De nemcsak a legendás muzsikusokat látjuk-halljuk, hanem ma élő zenészek is emlékeznek rájuk. Közülük a legélettelibb Wynton Marsalis arca, aki mindenkiről pontos szavakkal és elképesztően élénk mimikával tud beszélni. Amint az ő mosolygós szemét nézi az ember, folyton eszébe jut: mennyi érdekes egyéniség, átütő tehetség található a nagy muzsikusok között, akiknek minden porcikájuk csupa dzsessz. Marsalis, aki röviden és pontosan is fogalmaz, azt mondja egyszer például: Duke Ellington csak leütött két hangot a zongorán, s máris érezte az ember, hogy valami érdekes fog történni...

A visszaemlékezések nem lennének önmagukban ennyire izgalmasak, ha nem látnánk közben eredeti fotókat, nem hallanánk korabeli zenés felvételeket, sőt: fekete-fehér filmrészletek keltik életre az akkori chicagói vagy New York-i életet. A sorozat 4. filmjéből például nem maradhatott ki, hogy 1933-ban, amikor Roosevelt lett az elnök, hamarosan elindult a New Deal, s a gazdasági élénkítő programmal együtt felfüggesztették a korábbi alkoholtilalmat is. Így 13 év után fölpezsdültek a mulatók, új bárok és lokálok nyíltak, s ha az alkohol mellett valami mást is akartak nyújtani, sok helyen remek zenekarokat szerződtettek. Így szervezett például a 23 éves Benny Goodman saját zenekart, majd ezen klubokból kiindulva kezdett az NBC szvinget sugározni, aminek köszönhetően aztán a forradalmian újat hozó zenészek országosan ismertek lehettek. És elindult a fordított folyamat: immáron azért mentek el sokan egy-egy klubba, mert a rádióból megismert, vérpezsdítő, szédítően új zenét akarták hallani.

Varázsos hangulatú időutazást kínál ez a sorozat - nemcsak azoknak, akik szeretik a dzsesszt, hanem azoknak is, akik szívesen nézegetnek régi fotókat, filmeket, akik szeretik elképzelni, milyen lehetett az élet nagyanyáink korában, a tengerentúlon. Négy részt már sugárzott a Duna TV, de mert a film készítői alaposan feldolgozták a kort és a dzsessz bölcsőjéről szóló sorozatot, van még mit nézni vasárnap délutánonként. Különösen érdemes megemlíteni, milyen élvezetes hallgatni, hogy normális magyar mondatokban hangzanak el az ismertető szövegek, amelyek ritka jó fordításai a Duna TV-nél készültek.