A kérdés nyitott marad, aligha adható rá biztos válasz. Abban azonban már nagyobb hittel reménykedhetünk, hogy a Holmi 2003 januári számában megjelent, Kosztolányi Dezsőné tollából származó emlékirat részletei nemcsak Kosztolányi alaposabb megismerésében, hanem az írófeleség-pozíción túli Harmos Ilona természetének feltérképezésében is segítségünkre lesznek.Az emlékiratból közölt részletek után Borgos Anna tanulmányából megtudhatjuk, hogy az eredetileg mintegy 170 oldalnyi szöveget felölelő írás: "...több szempontból is izgalmas dokumentum. Egyfelől - Kosztolányi felől - olvasva tartalmi és stiláris jellemzői hozzáadhatnak valamit az általunk ismert Kosztolányi-képhez illetve a házasság mögött álló, a házastársakat összekötő motívumokhoz...másfelől társadalomrajzként  is olvasható...".

Természetesen, és nem utolsósorban az íráson keresztül nyomon követhetjük írójának sajátos önmagára és a világra ébredését, élesen és érzékenyen reagáló személyiségének alakulását.
Műfajáról így vall Borgos: "A szövegben felbukkanó szereplők és események túlnyomó része életrajzi tény; ennek alapján joggal minősíthetjük önéletrajznak." A műfaj meghatározása azonban nem mondható ilyen egyszerűnek, ugyanis számos jel mutat arra, hogy ezen szöveg regénynek íródott. (pl.: "...Harmos az első oldalakon minden I/1. személyű igét és névmást következetesen I/3. személyűre korrigált ceruzával...")

Adódik a jogos kérdés: a sorokat szépirodalmi szövegként értelmezve az életrajzi tények megkérdőjelezhetetlenek? A modern lélektani regény konvencióit követő, markáns portrékat, csattanókat tartalmazó sorokban keverednek-e a dokumentálás, önkifejezés és az önelhelyezés igényei? Borgos Anna erre így felel: "A történet rögzítése és formába öntése az "én" rögzítésének és formába öntésének igényét is magában foglalja." Az írás címéül választott, rendkívül beszédes Kifelé a burokból gondolat többszörös, visszatérő szimbóluma ennek az önéletírásnak. Egyfelől ugyan a burokban születést szerencsés jegyként szokás emlegetni, másfelől viszont ha a testiségre értelmezzük, Harmos Ilona fulladásos, pánikszerű, szorongásos rohamait is ezzel a burokképzettel hozhatjuk összefüggésbe. A család, a lakóház, és a társadalom különböző rétegeit bemutató, rendkívül hangulatos és sok érzelemmel átitatott munka egy részét megismerve talán Kosztolányi "van gyermekem és feleségem" sora is átértékelődik, új értelmet nyer, és nem a van szócska, hanem a feleség, család gondolat kapja az igazi hangsúlyt.

Borgos Anna: Kifelé a burokból (Harmos Ilona kiadatlan önéletrajzához) Holmi 2003. január 18-26. oldal