Ám aztán minden kétségem eloszlik: jó helyen járok. A két művésztanárnak, Kalmár Istvánnak és Sinkó Istvánnak ugyanis egyáltalán nem az a célja, hogy művésznövendékeket képezzenek. A foglalkozásokra bárki eljöhet, aki minimális kedvet érez arra, hogy heti két órában másra is használja a kezét és a szemét, mint általában.

Valóban óvodában érezheti magát, aki idejön, a gyermeki kornak abban a boldog pillanatában, amikor az alkotás örömét még nem lohasztja le a teljesítmény kényszere. A felszabadult, kreatív, játékos alkotói folyamat - ahogy a gyerekeknél is - a legjobb módja a személyiség fejlesztésének, új ismeretek készségszintű elsajátításának.

A műhely programja is ekképpen alakul. Az első szakaszban a személyiség titkait, a sajátosságokat kell feltárni, és főleg megformálni. A képzőművészet pszichologikus és ezoterikus megközelítési módjairól van itt szó, de a végeredményt nem készen kapja az ember, hanem a szó szoros értelmében a két kezével maga alakítja ki.

A második szakaszban a kortárs képzőművészet műfajaival és stílusaival lehet megismerkedni. Mindenki felteheti a témával kapcsolatos kérdéseit, de elsősorban itt is a gyakorlatra támaszkodva lehet majd megérteni a kortárs művészet gesztusait, a festészettől a videóinstallációig. Végül a harmadik szakaszban a Műcsarnok aktuális kiállításainak feldolgozása következik: a kiállított művek átalakításával (más anyagban, más méretben, etc.). 

Noha a program részei szerves egészet alkotnak, egy-egy óra meglátogatása önmagában is nagyon élvezetes lehet. Aki később kapcsolódik be, nem érezheti, hogy lemaradt az anyagban, legfeljebb azt, hogy kimaradt valamiből, ami jó. Egyelőre túl sok emberhez nem jutott el ennek a műhelynek a híre, pedig nyilván többen vannak egy kétmilliós nagyvárosban olyanok, akik szívesen átélnék - amatőrként - az alkotás örömeit. 

A képeken a kreatív műhely
résztvevőinek alkotásai láthatók 
Bár elméletről is szó esik, nem lehet eléggé hangsúlyozni a gyakorlat szerepét a foglalkozásokon. Ehhez minden eszköz rendelkezésre is áll, a zsírkrétától kezdve a gipszen át a videóig. A fő eszköz persze az ember maga, az ötleteivel, próbálkozásaival, amelyekben nagyon visszafogottan, türelmesen segítenek a tanárok. Mindenképpen érezhető, hogy Kalmár István és Sinkó István nemcsak kiváló képzőművész, hanem tapasztalatuk is van a múzeumpedagógia területén: több éve vezetik a Magyar Nemzeti Galéria GYIK Műhelyét.

De talán a legjobb mégis az egészben az a két nyugodt óra, amikor csak az üres papírral kell farkasszemet nézni, az ember legnagyobb problémája, hogy hogyan is csináljon orrokat, surrognak a ceruzák, csattognak az ollók, csend van, csak néha kezd dúdolni valaki, mint például én is a Satöbbi együttes halhatatlan sorait: „Minden óvodás csodagyerek…”

2003. január 16. - június 12.
A meghirdetettől eltérően hetente és nem kéthetente, vagyis minden csütörtökön 17-től 19 óráig, a Műcsarnok alagsori gyerekstúdiójában. Belépődíj alkalmanként 1200 Ft, a bérlet ára 5000 Ft