Darvasi László regényének színhelye Kavicsvár, a bizurr-mizurr nép lakhelye. Ebben a kis városkában különös emberek, különös egyéniségek laknak. Itt él többek között Hektor Viktor tűzoltó, Picike Ferike kéményseprő, Virág Viola virágárus és Olivér, a festő is. Egy napon furcsa kis manócska érkezik a városba, egészen pontosan Bánatos Olivér ágyába, hogy fenekestül felforgassa az addig oly nyugodt kis települést. Ő Trapiti, akinek a nevét gyorsan megtanulja mindenki.
A kavicsváriak számára Trapiti eddig egy üres vitrin alatti felirat volt, de a manócska érkezésével ez megváltozik. Ahogyan az emberek is megváltoznak, ha vele találkoznak, Trapiti ugyanis mindenkivel trapitizik... Ez csupán annyit jelent, hogy mindenki azt csinálja játékos formában, amit a legjobban szeret, és közben barátságot köt a másikkal.
Kázmér úr, a krónikás egy napon észreveszi, hogy a városi krónikákat meghamisították. A szálak a Főfőváros Főfőtanácsához vezetnek, ahol Kukta Gerozán Főfőtanácsos roppant kegyetlen dolgon töri a fejét: a Nagy Felejtő Mese határait kívánja kiterjeszteni a városra, s ezáltal Kavicsvárat örökre kitörölni a világ emlékezetéből. Nemsokára megindul a főfővárosiak támadása, a kavicsváriak helyzete egyre reménytelenebbnek tűnik...
Ekkor azonban bátor lépésre szánják el magukat a városlakók: megalakítják a tökfőzelékszerződést, hogy legyőzzék Kukta Gerozánt. Ehhez erőt Holle mama világbajnok tökfőzelékéből merítenek, mely tökfőzelék erejéről mindent elmond az, hogy miután a Farkas megkóstolja, nem akarja többé megenni a vanília ízű nagymamát, sőt Piroskát sem.
A váratlan fordulatokban bővelkedő mesében természetesen a jó győzedelmeskedik, de közben szerelmek szövődnek, elveszettnek hitt hősök kerülnek meg, s rádöbbenhetünk: nem mindenki az, akinek látszik. A tortaterroristából megmentő lesz, a varázsfakanálból értéktelen fadarab, a világ háromszorosan leggonoszabb boszorkánya, Vén Nyanya Csúfság pedig már-már arcpirító dolgokat művel: segít az embereken.
A bizurr-mizurr népnek van egy furcsa nyelve is, amelyben mindent ellenkezőleg mondanak, mint ahogyan gondolják. Egy percre most én is bizurr-mizurr leszek, és azt mondom: ne olvassa el senki ezt a könyvet, nem jó és nem szívet melengető alkotás.
Darvasi László: Trapiti, Magvető kiadó, Budapest, 2002. 1990 Ft
2003. január 21-én 17 órakor a Pozsonyi Pagony gyerekkönyvesboltban (1137. Bp., Pozsonyi út 26.) Fenyő D. György a Könyvolvasó című program keretében e kötet kötetlen megbeszéléséhez vár 10-14 éves gyerekeket.
Elképzelem édesanyámat, amint egy este szelíd léptekkel elindul ágyam felé, s én apró gyermekként csak figyelem kedves arcát. Leül az ágyam szélére, és játékosan, repülőt utánzó kézmozdulatokkal felkattintja az éjjeli lámpát. Kedvesen rám pillant szemüvege alól, majd kötényéből elővarázsol egy könyvet, és hangosan olvasni kezd: Darvasi László Trapiti... Valahogy ilyen hangulattal veszi a kezébe az olvasó ezt a mesekönyvet, s nevetve, kicsit újra gyermekként teszi majd vissza a könyvespolcra, az őt megillető helyre.