Az Attack cím?. el?adás f?h?se egy joghallgató, akit albérleti lakásában sorra támadnak meg ismer?sei, rokonai. Barátn?jével szavak helyett artikulálatlan üvöltésekkel kommunikál, melyekben körülbelül egyetlen párbeszéd hangzik el: „Mi van?” – „Semmi.” De nem jobbak barátai sem. egyik?jük véget nem ér?, kutyákról, nyulakról, vidéki bulizásokról szóló anekdotákkal szórakoztatja, másikuk amint megszólalna, azonnal röhög? görcsöt kap. A harmadik konkrétan egyetlen szót sem ejt ki száján, ezt viszont hihetetlenül akkurátusan és idegesít?en teszi, s a negyedik annyira dadog, hogy nem lehet érteni, mit mond. És nem sokkal többet segít apja sem, aki cetliket ellen?riz minden látogatása során, s számtalanszor emlékezteti fiát az anyagiakra, miközben a f?t?testet próbálja megszerelni.
Lássuk be, hogy ilyen körülmények között egyetlen épelméj? ember sem maradna beszámítható. Eddig a darab már-már szimfóniaszer? szólamokból összeállóan monoton, s e monotóniát tisztán, frappánsan és elképeszt?en ?szintén jelenítik meg a f?iskolás színészek és a rendezés. Ám valamiféle megoldást mégis csak kell találnunk a kommunikáció-képtelenségre, így aztán f?h?sünk végs? kétségbeesésében a „szörphöz”, azaz a különböz? komponensekb?l öszeállított kábítószerhez fordul.
Ett?l kezdve pedig semmi nem marad „szent”, szétes? emberi végtagokról, orgiákról, ?rületes bulikról szóló, egyre fokozódó (amúgy kreatívan felépített) jelenetek követik egymást, amelyek végül egy kortárs kórus üvölt? énekében csúcsosodnak ki, amelyben a világ, az „Idegesít” kifejezés megtestesít?jeként jelenik meg. És végül freudi fordulattal megértjük, f?h?sünk magára eszmélését az egykor lelépett anya hiánya akadályozza meg, s a modern analitikus kísérlet felfejti a titkokat: az apa összetörten vallja be fiának testvére (egyébként a dadogós az) létezését, hogy azután közösen újrakezdjék az életet.
Precíz dramaturgia, frappáns ötletek, szcenikai megoldások jellemzik az el?adást, ám Bodó Viktor még „csak” kísérletei formanyelvével van tisztában, kreativitását nem tölti meg tartalom (leszámítva az ürességet ábrázoló részeket), így a darab mélysége és átélhet?sége, valamint a katarzis elmarad, amit – látva a rendez? kreativitását, tehetségét – tényleg sajnálunk.
A Hajdu Szabolcs rendezte el?adásban a katarzis hiányát a darab végének hiánya okozza. Idegen nyelv? el?adás – olvasható a plakáton, melyben a négy szerepl? improvizatív halandzsanyelven beszél, miközben a rendez? „hangalámondással” tolmácsol a néz?knek. Ám itt egyáltalán nem a kommunikáció hiányáról, hanem értetlenségér?l beszélhetünk – a színészek nem is érthetik egymást, hiszen a szemünk láttára, a színpadon születnek meg a mondatok. A metakommunikatív jelzések és a hanghordozás azonban olyan összhangot teremt a szituációkban, hogy a néz?nek eszébe sem jut, hogy valójában senki nem ért semmit.
Ráadásul mindez egy jól ismert élethelyzetben történik: fiatal, pillanatnyilag munkanélküli, emiatt jelenleg konfliktusokkal teli, de általában harmonikus kapcsolatban él? pár (Gerda és Csabi) esetlen, és végtelenül szeretetreméltó sógora-fivére (Kolos) bemutatja új barátn?jét, a szép és titokzatos Tamarát. Nyugodtan elképzelhetjük azokat a szituációkat, amelyeken kínunkban nevetünk: Gerda sakkban megveri Csabit, aki a büszkeségén esett csorbát Koloson „egyengeti ki”; Tamara azonnal beleszeret Csabiba, s minden t?le telhet?t megtesz, hogy konfliktust robbantson ki, pl. fényképez?gépet vesz Kolosnak, miközben csak Csabi tudja használni azt.
Számtalan tragikomikus helyzetet láthat a néz? üdít? színpadi ötletekkel (színes paravánok gurulnak ide-oda, aminek következtében a szerepl?k el/felt?nnek, árnyjátékok, musicalszer?en megszólaló halandzsadalok). Tamara végül kudarcot vall, ám kudarca nem valódi konfliktusból adódik, hanem Kolos elutazásából, amely által megsz?nik a valódi „kihívás”. Így a darab egyszer?en véget ér, mi mégis hiányoljuk a drámai megoldást, de végül belátjuk, hogy Hajdu Szabolcs nem próbál meg magyarázatot adni a történtekre, mint Bodó Viktor. El?adása mégis friss, üde tud maradni, amelyr?l békésen távozik a féloldalasan ül?, elgémberedett végtagú néz?.

Bodó Viktor: Attack (Színház- és Filmm?vészeti Egyetem)
Hajdu Szabolcs: Tamara (Stúdió K)