A Jelenkor kiadónál már második kiadását jegyz? Felemás ?szi versek Kányádi Sándor új és régi m?veit egyaránt magába foglalja. A régi versek - néhány kivételt?l eltekintve - nem újraközlések, hanem a költ? azon m?vei, amelyek szemérmességb?l vagy politikai okokból eddig még nem jelentek meg kötetben. Kányádi több interjúban is kiemelte, hogy rendetlensége, feledékenysége miatt is maradtak ki írásai korábbi gy?jteményes munkáiból. Ezen okok magyarázzák, hogy 1953-as költemény éppúgy olvasható ebben a kötetben, mint 2001-es keltezés?. A versélvez?ket, persze, aligha a számok ejtik rabul, a valódi varázslat a szavakban rejlik.

Kányádi Sándor a Pozsonyi Pagonyban dedikál (fotó: Dobó László)

A felemás korban felemás éneket ?zeng?? Kányádi ezekben az írásokban is továbbörökíti eddigi, egész életm?vét meghatározó motívumait. Az édesapához intézett, most már befejezettnek mondható siratóének; a természeti képekkel láttatott emberi cselekvéstengerek apró hullámverései; kedves lovának, Öregnek az elpusztulásán keresztül bemutatott életalkony mind-mind ezen régi motívumok újjáéledései.

A közérthet?séget és világos fogalmazást mindig szem el?tt tartó Kányádi a központozás elhagyásával valós szabadságot ad az olvasó kezébe, hiszen az írásjelek szinte tökéletes kiiktatásával megsz?nnek az értelmezhet?ség korlátai. 

A kötetben utolsóként szerepl?, poémaként jegyzett költemény, a Sörény és koponya húsz évig feküdt befejezetlenül Kányádi Sándor íróasztalán, nagy ?adósságot? tudott le ezzel a verssel. A hetedik ikszet már elhagyó költ? többször nyilatkozta: ha megírom, meghalok. Megírta.
Az Alkalmi halhatatlanság sorai azonban fülünkben csengenek: ?? én el?húzok egy frissiben írt vagy már régóta fiókban avasodó verset?bizonyságul hogy élek éldegélek írok írogatok??

Ezeket a sorokat jóles? fejbólintással nyugtázva már csak azt remélhetjük, hogy még rengeteg porosodó, ?avasodó? vers, verstöredék kerül el? a költ? legendás asztalfiókjából.

Kányádi Sándor: Felemás ?szi versek, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2002. 1500 Ft (163 oldal)