Alaposan próbára tették az együttes rajongóinak idegeit a szervez?k: jókora késéssel kezd?dött a hét órára beharangozott, egész estét betölt? m?sor (Bozsik Yvette társulatának fellépése, beszélgetés Koltai Róberttel, a Trafik koncertje), így majdnem másnapig kellett izgatottan várakozniuk, hogy végre a színpadon lássák kedvencüket. Azt az Emil RuleZ!-t, amelyet - tudtuk meg kés?bb Hajós András énekest?l - napra pontosan éppen három évvel korábban utasított el a Sony, mondván, hogy ez a zene nagyon ?ari?, csak éppen erre most nincs igény. Mármint a jazz, a pop, a rock, a blues sajátos keverékére. Ma alighanem verik a fejüket a falba.
Az Emil RuleZ!-r?l mondanak, írnak mindenfélét; szépet, kígyót-békát. Lassacskán viszont közmegegyezés alakul ki azt illet?en, milyen színnel jelölend? a csapat a hazai könny?zene domborzati térképén: sötétbarnával. Akár a hangszeres tudást és az el?adásmódot, akár a dalszövegek eredetiségét avagy valamiféle életérzés hiteles kifejezését tekintjük mércének. Él?ben pedig intellektuális humorra apelláló show-t kínálnak a nagyérdem?nek - írnám, ha nem gondolnám, hogy megmosolyognák e jellemzést a muzsikusok (Hajós András - ének, gitár, billenty?k; Hegyi György - basszusgitár, vokál; Verasztó Gyula - dob, kiegészülve három további zenésszel: Bruzsa Bab Gábor - gitár, billenty?k, vokál; Fekete-Kovács Kornél - trombita; Gereben Zita - vokál).
Az egykor Nemzeti Színháznak készült, ma egy galéria és egy akvárium különös elegyét idéz? koncertterem szépen megtelt fél tizenkett?re, amikor a társulat belekezdett m?sorába. Hajós sem ment el szótlanul amellett, hogy víz alatt vagyunk, amir?l egy régi Koncz Zsuzsa-dal jutott eszébe, s próbálta elénekelni azt. Ez megfelel? indítása, egyben vissza-visszatér? motívuma volt a végig jó hangulatú, igen kellemes másfél órának. Hajós, aki közönségével kit?n?en él együtt, humorista-el?adóm?vésznek sem lenne utolsó. Összeköt? szövegei nem hagytak kétséget afel?l, hogy agya a többségét?l eltér?en forog.
Kezdésként a helyszínt egyszer?en fostalicskának nevezte az énekes, majd az utcáról a víztükrön át besz?r?d? TDK-felirat láttán egy értelmiségi paródiáját rögtönözve a multik mibenlétér?l merengett, hogy aztán nagykép? popsztárt alakítva tömegnek titulálja a közönséget. Egy önironikus entellektüel agymenéseit és az utca emberének szaftos trágárságát megfelel? mértékben ötvöz? "kinyilatkoztatásai" nem tévesztettek célt. Nagyobb publicitás mellett akár el is híresülhetne közülük némelyik, például mikor azt találta mondani, hogy harminc fölött az ember nem tudja, dalszövegeit a nemi vágy vagy a társadalomkritika ihleti-e.
A f?szerepet azért természetesen a zene játszotta. Igen korán interaktív lett az el?adás: a m?sort a "Szexplanéta" nyitotta, a néhány számmal kés?bb következ? "Kerti parti" refrénje alatt már a bemelegített rajongók hathatós segítségét élvezhette Gereben és Hegyi vokálkett?se. A legnagyobb lelkesedés, különösen a magukat az els? sorokban gyorsan izzadtra ugráló tinédzserek részér?l a "Zazie az ágyban" cím?, mondhatni klasszikust fogadta, melynek múzsája - Ched Baker: "In your eyes" - is bekerült a repertoárba. Nagy sikert aratott a "Térer?", "A lány, aki csak derékig látszik", s különösen a "Bell", melyben Hajós artikulálatlan hangokat adva rekedtre ordította magát.
A néhány órával korábban még Szigetszentmiklóson fellép? csapat erejéb?l futotta egy standard blues-ra is, amelyhez Hajós rögtönzött derültséget okozó szöveget, de a Carl Perkins-féle rock`n rollt karikírozó "Cadillac Boogie" sem maradt visszhang nélkül. Az idétlen angolsággal el?adott "Hello Tourist" és a programot záró, közönségkedvenc "Veled utazik Zazie" cím? dalokat pedig ováció fogadta. A megszólalással sem volt gond, leszámítva, hogy néha kicsit gerjedt a felszerelés, illetve Fekete-Kovács trombitája a billenty?k rovására egy picivel többet kapott a kever?pultosoktól, de ezek apróságok. A lényeg: az Emil RuleZ! kilencven percig szórakoztatta rajongóit. Pontosan err?l szól a történet.
www.emilrulez.hu
