Forráshiányosak a magyar televíziók - hallhattuk egy legutóbbi médiaügyi tanácskozáson. A fenti mondat részigazság-tartalmát nem lehet kétségbevonni, pláne ha a küszköd? közszolgálati csatornára pillantunk, node! A rogyadozó lábakon álló Oroszországnál forráshiányosabb területet ugyan lehet találni, ám nyilvánvaló, hogy az orosz tévékben van pénz. Nemhogy sok, hanem még annál is több, amennyit el sem tudunk képzelni sanyarú magyar médiaviszonyainkban. S?t van ezekben a tévékben még egyéb, ami a pénznél is többet ér.

A mozgóképtermeléshez t?ke kell. A Marxon edz?dött oroszok ezt felismerték, s alkalmazzák is. Az orosz tévék nagyvonalúan pazarlóak. Iszonyatosan drága f?címek váltogatják egymást olyan elegáns, ám egyszer?ségükben mellbevágó stúdióterekkel, amelyekhez képest az RTL Klub digitálisan vetített paravánjai papírmasé váracskák. A m?sorok természetesen itt is a nyugatról importált klónok: vetélked?k, kibeszél?show-k, politikai és közéleti háttérm?sorok - a képi megvalósítás el?tt ellenben le a kalappal. (A tartalmi részhez nem igazán tudok hozzászólni, orosztudásom szavatossági ideje lejárt.)

Látható olyan beszélget?s m?sor, amelynek néz?tere teljesen elkülönül a vendégnek hívott arcok terét?l, és mégis ott van. Átverés, mert az egész m?sor alatt nem jövünk rá, hol is ülnek a néz?k, miközben minden reakciójukat látjuk egy furcsán tükrözött térben. Nincs klasszikus értelemben vett stúdió, nincsenek rózsaszín design-ül?kék, nincsenek sorokba rendezett tapsautomaták. Van ellenben filmszer?en fényelt m?sorvezet? és vendégek, átgondoltan rutinos kameramozgatás, rafinéria ezerrel.

Sugároztak olyan portré-beszélgetést, amelynek helyszínébe, ha beültetnék Csurka Istvánt szemben Mélykuti Ilonával, vélhet?en gyorsan áttérne a televíziók pocskondiázásáról azok hozsannázására... Adott esetben egy fénypászmák segítségével ovális alakzatra emlékeztet? kékesfekete pódium lebeg a képerny? középvonalában, s körülötte nincs más, mint egy sejthet?en óriási, fekete tér. A feszesen vágott szuperközelikben az arcokat fürkész? reflektorok minden egyes barázdát, minden mimikai rezdülést azonnal és h?en közvetítenek. Eredeti, orosz televíziós poligráf.

A mozgóképgyártáshoz szükséges t?két az oroszok is dönt?en reklámokból fedezik. De milyen reklámokból! A készítési elv ugyanaz, mint fentebb. Rengeteg befektetett munkaóra, sok jó és még jobb ötlet és persze pénz, pénz, pénz. Még a multik egyenreklámjai is másként hatnak a remekül kivitelezett cirill grafikákkal, animációkkal.

Az orosz MTV (Music Television, csak a pontosság kedvéért) pedig valami egészen különleges élmény. A mélyen hív? (és nagyon szegény) Oroszországban, ahol a hív?k adományai képesek fedezni az ortodox templomok építését, éjszakánként "Sexy" címet visel? blokk fut a világ legismertebb zenecsatornájánan orosz adásában. Benne olyan klipekkel és lányokkal, akik láttán George Michael világgá zavarná az összes eddigi castingosát. A klipek nem bántóak, nincs is igazából szex, csak olyan mélyen fülledt erotika, hogy a gyengébb állóképesség?ek a heveny vérnyomáscsökkenés következtében el is ájulhatnak. Az orosz zenekarok klipjeir?l pedig röviden annyit: fényévekre vannak - t?lünk.

Az a bizonyos többlet pedig - ami a befektetett munkán és pénzen kívül képes televíziós élményt, nemcsak m?sort nyújtani - az az alázat, a biztos kéz és a jó ízlés, egyszóval a szakmai tudás. Az osztankinói tévétoronyból Eurázsiába sugárzott orosz egyes f?m?soridejében (!) egy lírai dokumentumfilm pörgött. A narrációból egy kukkot nem értettem, de nem is volt rá szükség, meséltek helyette a képek. A gyönyör?en fotózott, lassú úszásokkal és merész váltásokkal sorjázó, hömpölyg? színes és fekete-fehér, archív és digitális mozgóképek.

És ezek a képek elmesélték, hogy vannak még helyek a világon, ahol komolyan veszik a televíziózást, és élnek még olyan szakemberek, akik a hivatásuknak tekintik a m?sorkészítést.