Döbbenetes, ahogy az Egy igaz ember - A 88 (és ?) éves Illés György köszöntése cím? dokumentumfilmben maga az Ünnepelt, több magyar operat?rgeneráció felnevel?je, Koltai Lajos és Zsigmond Vilmos mestere mondja egy ponton a róla filmet forgató Edelényi Jánosnak, hogy ez olyan, mint egy nekrológ. S a rendez? benne hagyja fényköszönt?jében a megállapítást, ahogy az egyik stábtag pohárköszönt?jét is, aki reméli, hogy nem utoljára találkozott ?Papi bácsival?.
Maga a film is hektikus egyébként: kezd?dik Illés György húsz évvel ezel?tti találkozójával volt tanítványaival, ezzel szembesítik is Edelényiék az operat?rlegendát, majd nagyjából a 65 perces m? felénél elkezdik beszéltetni a világháborús fogságról, Mauthausenr?l, amelyr?l tulajdon lányának sem beszélt részletesen. Az enyhe ötlettelenséget az interjúalany varázsos személyisége menti meg. Megrendít? pillanat, amikor Gordon Zsuzsa színm?vészn? elmondja, hogy a Budapesti tavasz (1954) cím? Máriássy Félix filmben azért sikerült úgy az a jelenet, amikor a rakparton a Dunába lövik, mert tíz esztend?vel azel?tt, 1944-ben ugyanott állt, és csak a csodának köszönhet?, hogy életben maradt.
Jancsó Miklós ?új hullámos? hosszú beállításait alkalmazza Baróti Éva a kvázi werkfilmben, a Jancsó forgatban. A nyikorgó fahrtkocsira ültetett mester együtt gurul a kamerával, miközben hol anekdotákat mesél, hol reflektál a készül? filmre, s az operat?rnek, a fénymegadónak ad egy-egy szóval tanácsot, hol pedig végtelen der?vel és szeretettel helyezi el magát a filmtörténetben, magyarázza el, miért is nem érdekli már ?t az a bizonyos hosszú snitt - amelyet azután természetesen viszontlátunk a szemlenyitó Jancsó filmben, a Kelj fel komám, ne aludjálban. S ?Miki bácsit? nem zavarja a parketta nyikorgása, sem pedig a laza felkérés, ugyan, összegezze már az életm?vét.
Hála Istennek, Darvas Ivánnak játékfilm epizódszerep jutott, s így még ott sem komolyan lesz rosszul. Csak eljátssza. Meskó Zsolt Szent Iván napjában tragikomikusan karikírozza a színészsorsot, a felfújt sztárságot, a Tanár Urat, akit nem lehet ?kilóra megvenni? a jótékonysági esten, vagy a reggeli orrtúrós tévésóban, s hiába ?alig tud már járni?, de van benne egyfajta emberi tartás (nagy szó - és közhely), amit ma már nem értenek, és fölöslegesnek is tekintenek a Való Világban. Ezt a közönségfilmet a karakterek, a figurák és az alakítások teszik fogyaszthatóvá, Básti Juli, Fullajtár Andrea, Török Illyés Orsolya, Bubik István, Csányi Sándor, Gazsó György, Jordán Tamás, Kamarás Iván, Mácsai Pál, Pindroch Csaba, Szabó Gy?z? - ?nagy? és ?kis? szerepben egyaránt remekelnek.
Kapa és Pepe negyedszer szópárbajoznak Jancsó Miklós irányítása alatt, és Grunwalsky Ferenc kamerája el?tt - a Kelj fel komám, ne aludjál a 34. Magyar Filmszemle megnyitó díszel?adása, e sorok pötyögése közben is zajlik. Az illusztris vendégeknek, és politikai döntéshozóknak remélhet?leg tanulságos csemege Jancsó korlátlan és határtalan technikája, ahogy - a kamerát ?tölt?tollként? használva - a manipulációról mesél gunyorosan, elnyomókról és elnyomottakról, népi német SS-r?l, magyar bakáról, sárga csillagról, T-34-es orosz tankról. A legfiatalosabb rendez? mindig is a kétdimenziós filmm?vészet (bár ? nem tartja m?vészetnek) és a lehet?ségek határait tágítgatta. Hosszú snitt, a tér-id? negyedik dimenziója, politikai parabola: ?Pepe, gondoltad volna, hogy hadifogoly leszel a saját hazádban???
Kapcsolódó írásaink:
http://www.papirusz.hu/cikkek/?id=1188
http://www.papirusz.hu/cikkek/?id=1165=
http://www.papirusz.hu/cikkek/?id=1104=
