Biztosan er?s financiális terhet cipel ezzel az Uránia - amely eleddig is csak nyögve tudta megtölteni a széksorait úgy-ahogy, kávézóját pedig talán csak kicsit nagyobb sikerrel -, viszont teljesíti egyik fontos feladatát, amiért a megtisztel? "nemzeti" jelz?t kapta. Mégis úgy látszik, ez szinte senkit sem érdekel.

Mészáros Péter filmjének díszbemutatója a katakombában (ezt a Filmszínház leírása diszkréten földalatti labirintusként emlegeti) esett meg. A hivatalosan este nyolc órai kezdés el?tt nyolc perccel még kongott az ürességt?l a két földalatti moziterem el?kamrája, egyedül a szegényesen berendezett büfében árválkodó leányzó mosolygott egy kedveset felém. A díszbemutatóra és tárgyára éhes közönség sehol.

Es? után

A kezdés el?tti öt perc a következ?képpen telt: megjelent két hölgy, utóbb kiderült, ?k a mozigépész familiáris kapcsolatát alkotják, a vetítéshez közük sincs; hosszú kabátjában köszönés nélkül a vetít?be fordult egy reprezentatív magyar értelmiségi. Aztán még ketten érkeztek. Az ? bejövetelüket már a terem hátsó sorából figyeltem, ahol azt is megállapítottam, hogy a katakomba egy rejtett bejáratából valaki úgy is besurranhatott, hogy óvó és vigyázó szemem nem vette észre. Öt ember. Tíz szem. Egy díszvetítés. Csak most. Csak itt. Szomorú.

Mint, ahogy az is szomorú, hogy a vetítés harmadánál becsatlakozó fiatal csapat két tagja (a film fényénél lányoknak t?ntek, összesen hét f? plusz) miután helyet foglalt és belekóstolt a f?fogásba, egyb?l huszonöt perc vécészünetet jelentett, hogy csak a végjátékra térjen vissza. Ne értsen félre az Olvasó, nincsenek illúzióim az átlagos magyar mozinéz? igényeivel kapcsolatban. Mindössze azon szomorkodom, hogy egy tiszteletteljes vállalkozás, amely a magyar filmet kívánja ingyen(!) szem el?tt tartani, így befuccsoljon. Még azt sem merem mondani, hogy talán majd holnap. Mert valószín?leg akkor sem.