?Mindenekel?tt egy vallomással tartozom - kezdte beszédét Kertész Imre - ?amióta repül?gépre szálltam, hogy itt, Stockholmban átvegyem az ez évi irodalmi Nobel-díjat, szakadatlanul egy szenvtelen megfigyel? szúrós tekintetét érzem a hátamon?. S ebben az ünnepi pillanatban inkább e h?vös megfigyel?vel, semmint az egyszeriben világszerte olvasott íróval érzem magam azonosnak.? A magas kitüntetés, a m? és élete között érzett feszültséget, bizonytalanságot Kertész a következ?vel magyarázta: ??talán túl sokáig éltem diktatúrában, hogy szert tehettem volna némi irodalmi öntudatra.?

Az írást személyes magánügyének mondó író föltette a Jean-Paul Sartre által már feltett kérdést, hogy ?kinek írunk?? Kertész err?l így vall: ?Végeredményben nem kérdezhet meg (ti. az író) minden egyes embert?csakis abból indulhat ki, hogy ? milyennek képzeli ezt a bizonyos közönséget, hogy ? miféle igényeket tulajdonít neki?.kinek ír tehát az író? A válasz nyilvánvaló: önmagának.? Ezekután magáról írásm?vészetér?l, és a ?Heuréka?-gondolatról beszélt az író.

?Nem célszer?ségb?l kezdtem írni, és amit írtam, senkinek sem szólt. Ha írásomnak volt valami megfogalmazható célja, akkor ez a tárgyhoz való formai és nyelvi h?ségb?l állt, semmi másból.? A kudarc cím? regényében már megörökített egzisztenciális föleszmélést tekintette íróvá válásának egyik fontos lépcs?fokának: ?Itt, ezen a folyosón (ti. egy hivatali épület folyosója) egyetlen perc alatt megértettem az önfeladás mámorát, a tömegbe való beleveszés részeg gyönyörét?valami fizikai er? tolt, és húzott a sorok közé.?

A Sorstalanság születésér?l, a ?gulyáskommunizmusnak? becézett szocialista korban született érzéseir?l, töprengéseir?l is beszélt Kertész Imre:  ??az ember vagy végleg feladta a küzdelmet, vagy rátalált a kacskaringós ösvényekre, amelyek a bels? szabadságához vezettek?fel kellett ismernem, hogy a totalitarizmus logikáját nyög? embert egy másik totalitarizmusban ábrázolom?? Az író ?szinte vallomásában a világ elé tárta gondolatát: ??felmérve akkori helyzetemet, nem tudom, hogy Nyugaton, egy szabad társadalomban, képes lettem volna-e megírni ugyanazt a regényt, amelyet ma Sorstalanság címen ismer a világ?nem, bizonyára másra törekedtem volna.?

A Sorstalanságban szerkesztési elvként követett linearitást életelvként Dachauban tette magáévá: ?Így haladtam lépésr?l lépésre, a megismerések lineáris útján?hamar beláttam, hogy engem korántsem az érdekel, hogy kinek írok, és az sem, hogy miért írok. Egyetlen kérdés érdekel csupán: mi dolgom még egyáltalán az irodalommal.? Kertész Imre irodalmi-, és egyéb tekintetben is átléphetetlen határvonalnak nevezte a haláltábort: ?Ha Auschwitzról írunk, tudnunk kell, hogy Auschwitz - egy bizonyos értelemben legalábbis - felfüggesztette az irodalmat? Auschwitz óta semmi sem történt, ami Auschwitzot megcáfolta volna. A Holocaust az én írásaimban sosem tudott múlt id?ben megjelenni.?

A Holocaustról személyes tapasztalatokat ?rz?, azokról regényeiben be is számoló író így vall a Pilinszky által botránynak nevezett népirtásról : ?A Holocaustban én az emberi állapotot ismertem fel, a nagy kaland végállomását, ahová kétezer éves etikai és morális kultúrája után az európai ember eljutott.?

A megrázó és mélyenszántó gondolatokat felvonultató beszédet Kertész egy  történet ismertetésével és az ebb?l levont tanulságokkal zárta. Az író a buchenwaldi emlékhely igazgatójának a levelér?l emlékezett meg, amelyben megküldték számára, a négyezer-kilencszázhuszonegyes fogoly számára a haláltáborban 1945. február 18-án készült napi jelentést. Ebben Kertész Imre zsidó gyári munkás halála olvasható? Magyarország els? irodalmi Nobel-díjasa ezt így értelmezte: ?Egyszer meghaltam már tehát, azért, hogy élnem lehessen -s talán ez az én igaz történetem. Ha így van akkor én ebb?l a gyermekhalálból született m?vet a sok millió halottnak ajánlom, s mindazoknak, akik e halottakra még emlékeznek.?

Kertész Imre: Heuréka! - a stockholmi beszéd- Élet és Irodalom 2002. december 8.

A beszéd teljes szövege magyarul is olvasható a http://www.nobel.se honlapon

A beszéd már könyv alakban is megvásárolható Kertész Imre: A stockholmi beszéd címmel,  Magvet? kiadó 2002. (puha fedéllel és vászonkötésben is, az el?bbi 700, az utóbbi 1200 forintért)

Ha szeretné megvásárolni a könyvet, kattintson ide: http://www.fo.hu