A fesztivál nem titkolt célja az volt, hogy megismerkedhessünk a különböz? m?vészeti iskolák ígéretes diákjaival. A színes programsorozattal a szervez?k azt kívánták tudatni velünk, hogy vannak tehetségek, akiknek nevét érdemes már most megjegyeznünk. Ez a találkozó érdekes volt azért is, mert átfogó képet kaphattunk arról, mi érdekli a fiatalokat manapság. Mi lehet trendi, s mi nem.

A színházi el?adásokkal érkezett iskolák repertoárján klasszikusoktól kezdve verses feldolgozásokig mindent megtaláltunk. Ám le a kalappal azel?tt, aki el?re tudta, milyen koncepció alapján esett a választás éppen ezekre az el?adásokra. Kés?bb persze kiderült, hogy a zene és a tánc hangsúlyos megjelenésével "f?zték föl" ugyanarra a f?zérre ezeket az "el?adásszemcséket". A mozgásszínházi és akrobatikus elemekre sokkal nagyobb hangsúlyt tettek, mint a verbális momentumokra. Sokszor egyetlen szó elhangzása nélkül teltek el órák, és ez id? alatt a divatos elektronikus zene, a modern táncszínházi elemek, a fiatalokból áradó frissesség és vágyakozás íze telítette be a színpadot és néz?teret. A GNM színitanoda növendékei a Goldoni: Mirandolina cím? komédiája alapján készült mozaikot adták el?. A Színház és Filmm?vészeti Egyetem harmadéves hallgató pedig Az én fizika órám cím? darabbal érkeztek a fesztiválra.

Mindkét el?adásban a mozgás és muzikalitás dominál, nincs olcsó giccs, öncélú magamutogatás, nincsenek hangsúlyosabb szerepek és nincsenek figyelemre éhes túlzások. A színpadon jelenlév? szerepl?k rezdüléseiben érezhet? a határtalan boldogság és lelkesedés az új vagy kevésbé használt eszközök iránt. Az igen ötletes és egyedi koreográfiai elemek szinte tökéletes kivitelezéséhez a zenei matéria a nélkülözhetetlen üzemanyag. A szinte üres térben "lejárt" el?adások alatt egy kérdésünk támad: merre tovább?

Kapcsolódó írásaink: M?vészet cseppekben