- Ma már sokan beszélnek egyfajta jellegzetesen európai hangvételr?l, amely kapcsán szóba jön a müncheni ECM lemezkiadó és a körülötte csoportosuló zenészek neve is. Mennyire érzi magáénak ezt az európai hangzást?
- Nem biztos, hogy szerencsés különbséget tenni, hiszen ha jobban belegondolunk, az igazi ECM-hangzást John Abercrombie, Charles Lloyd, Pat Metheny - amerikai zenészek jelenléte alakította jellegzetessé. Szintén amerikai trombitás, Don Cherry biztatta az európai fiatal dzsessz-zenészeket, hogy ne a meglév? amerikai kliséket utánozzák, hanem nézzenek körül, és merítsenek inspirációt a saját zenei környezetükb?l. Ennek nyomán alakult ki a \\\'80-as évek elején egy olyan stílus, vagy iskola, amit én is szeretek, mélységesen azonosulok a dzsessznek ezzel az esztétizáló szellemiségével. Persze amikor Európában járok, határozottan érzem, hogy más európai kiadók is - köztük a magyar BMC Records - kezdenek kialakítani egy markáns, saját hangvételt. Ez nyilván különbözik a nagy, patinás tengerentúli cégek stílusától, és ez így van jól.
- Ön hihetetlen sokoldalú m?vész, a dzsessz és a világzene szinte valamennyi szegmenséb?l inspirációt merít New Orleanstól a Balkánon át egészen a Távol-Keletig. Vajon hányféle lelkület és technika kell ahhoz, hogy az ember akár ennyire távoli zenei világokat is képes legyen artikuláltan megszólaltatni?
 |
| Fotók: Dobó László |
- Igyekszem ebben a sok stílusban mindig hozni valami állandó vonást. Való igaz, hogy egymástól gyökeresen különböz? zenei stílusokkal találkoztam. Ezen belül is az improvizált zenei nyelvek érdekeltek a legjobban. Persze mindenki, aki a zenének ilyen tulajdonságait vizsgálja, óhatatlanul eljut a dzsesszhez. Meggy?z?désem, hogy a dzsessz a 20-21. század egyik legél?bb, legérdekesebb zenei dialektusa. A klasszikus zenéb?l is azok a korszakok érdekelnek, amikor még eleven volt a rögtönzés gyakorlata. Én ennek a barokk végén érzem a határát, ekkor kezdték olyan precízen leírni a darabokat, hogy az el?adói lehet?ségek jóval sz?kebbé váltak. A harmadik fontos élményem az észak-indiai zene variabilitásával való ismerkedés, amit néhány helyen meglep?en rokonnak érzek az európai barokk kompozíciós módszereivel, ha harmóniájában oly különböz? is. Ez a három f? inspiráció igencsak eltér? hangszertechnikai eszközöket igényel, amivel persze meg kellett birkóznom. Ez a kihívás pedig meglehet?sen megedzett, és kés?bb már ezért tudtam könnyedén tangót vagy bolgár népzenét játszani, mert ezek az eszközök kisegítettek a problémából.
- Az Off Course együttesben a legfiatalabb dzsesszgeneráció tagjaival játszik együtt. Milyen kritériumok szerint választja meg zenésztársait?
- Az Off Course zenekart már tíz-tizenöt évvel ezel?tt megalakítottuk Szakcsi Lakatos Róbert és Barcza-Horváth József barátaimmal. Én mindenek el?tt a támadhatatlan formaérzéket tartom alapvet?nek. Ez különösen a ritmusszekciónál - a dobos és üt?hangszeres zenészeknél - tartom fontosnak, hiszen a zenei harmóniát a ritmus tartja feszes egységben. Az üt?hangszeresnek kikezdhetetlen tempója kell legyen, jó soundja, ez alapfeltétel, enélkül semmit sem tudunk együtt építeni. Nekem óriási szerencsém van, mert az ország legjobb zenészeivel játszhatom együtt. Azoknál a barátaimnál, akikkel immár több éve együtt dolgozom, egyrészt olyan állandó zenei és esztétikai magabiztosságot, másrészt emberi tartást tapasztalok, amely alapján teljesen számíthatunk egymásra.
- Világhír?, s?t korszakos jelent?ség? dzsessz-zenészekkel játszott már együtt, legutóbb például Archie Sheppel és Erik Truffaz-val.
- Archie Sheppel különösen fontosnak tartom a közös munkát, mert azok a források, amelyek az egész dzsessz fejl?dését meghatározták, bel?le szinte elemi er?vel törnek a felszínre. Shepp együtt dolgozott John Coltrane-nel, egy leveg?t szívott Charlie Parkerrel, Miles Davis-szel, Thelonius Monkkal. Mi persze szerettünk volna sok mindent megtudni t?le, de az els? pár napban egyáltalán nem oldódott föl, nem beszélt. Aztán az els? koncert után leült pipázni a sarokba, és akkor közelebb engedett magához, és hamarosan elképeszt? történetek egész sorát mesélte ezekr?l a hajdani óriásokról. A világsztár dzsesszm?vészek - Shepp, a francia trombitás Truffaz vagy Pat Metheny - részér?l rendkívül jó visszajelzés volt az a közvetlen melegség, amivel hozzánk mint kollégákhoz viszonyultak. Ez talán csak a dzsesszre jellemz?, és ez a közvetlenség természetesen a zenében is folyton jelen van, ez teszi él?vé.
- A dzsessz immár több évtizede rétegm?fajnak számít. Vajon a jó dzsessz-zenész gondolkodik-e azon, hogy szélesítsee a m?faj rajongói bázisát, vagy a különleges m?vészi min?ség elérése az els?dleges szempont?
- Nekem az az érzésem, hogy manapság a közönség nem a m?faj iránt érdekl?dik, hanem azon sztárfigurák iránt, akik a hangszerükkel akarják kifejezni magukat, miközben gyakran hangoztatják a dzsessz halálát. Valójában azonban a dzsessz sokkal inkább képes próteuszi alakváltásokra, mint bármely más zenei m?faj, és ez megtéveszt?. Egyre több út nyílik az improvizatív önkifejezésre, és a zenészek egyre magabiztosabban lépnek rá ezekre az utakra, amelyek elvezetik ?ket a közönséghez. Ez persze rázós kérdés, hiszen ha túlzottan a népszer?ség felé megyünk, óhatatlanul bekerülünk a küls?ségek csapdájába, hogy milyen a színpadi világítás, a jelmez, a kulissza stb. A zenész felel?sségének ma azt látom, hogy minden viszonyok között törekedjen a m?vészi igényességre. Persze emellett nyitottnak kell lennie, akár a legmodernebb táncritmusokra is. Szeretném persze, ha népszer? lenne a zene, de nyilvánvaló, hogy akár egy jó bornál, itt is meghatározott az a közeg, amelyik számára a dzsessznek van mondanivalója.
 |
G?z László,
a BMC igazgatója |
A következ?k kapták a Gramofon idei díjait:
Az év magyar jazzlemeze kategória:
Oláh Cumó Árpád Trió: My Time (EMI)
Az év külföldi jazzlemeze kategória:
Wayne Shorter: Footprints Live (Verve/Universal)
Az év jazzkoncertje kategória:
a Dresch Quintett és Archie Shepp a BMC Jazz Estek fesztiválon (Budapest, Közraktár utcai Duna-part, 2002. május 10-én, rendez? a Budapest Music Center)
http://www.gramofon.hu
http://www.bmc.hu
http://www.emi.hu
