- Az Erd?dy Kamarazenekar dokumentumérték? felvételeivel szerzett magának immár európai szint? elismerést. Eleve ezzel a célkit?zéssel alakult az együttes? Milyen arányban tartalmaz repertoárjuk ?új régiségeket?, illetve már bejáratott slágerdarabokat?

- A elismerés mértékét egyel?re túlzónak érzem zenekarunkkal kapcsolatban, mindenesetre vannak jelek, például az, hogy a Nemzetközi Zenetudományi Társaság idén Leuvenben megrendezett kongresszusán egy tekintélyes amerikai kutató az Erd?dy Kamarazenekar felvételeivel illusztrálta Michael Haydnról szóló el?adását. Ez arra utal, hogy tevékenységünk híre már a tengerentúlra is eljutott. Els?dlegesen valóban XVIII-XIX. századi, magyar vonatkozású, értékes m?vek újra bemutatását állítottuk együttesünk m?ködésének középpontjába. Ezzel párhuzamosan azért m?sorra t?zünk ismert darabokat is, sokszor éppen azért, hogy a közönségünknek összehasonlítási lehet?séget biztosítsunk: értékeljék a hallgatók az általunk bemutatott régi-új m?veket a legnagyobb szerz?k kompozíciói mellett.

- Rácz Zoltán szokta gyakran említeni, hogy a hangverseny-repertoár viszonylag sz?k volta miatt a koncertélet kezd egysíkúvá válni. Önök azért vállalnak kutatómunkát, hogy ezt a vélt egyhangúságot enyhítsék?

- A kamarazenekarok repertoárjának általános besz?kültsége véleményem szerint is létez? probléma, s mi valóban nem szeretnénk beállni azoknak az együtteseknek a sorába, akik a ?jól bevált? m?sort ismétlik végtelenségig. Legtöbbször újrabemutatót is tartalmazó koncertprogramjaink egyes darabjait tartalmi, vagy történeti összefüggés kapcsolja egybe, s az el?adott m?vekr?l rövid ismertet?t készítünk, amit - a visszajelzések szerint - a hallgatóság igényel is. Azt szeretnénk, ha a mi közönségünk egy-egy el?adásunk után mindig valamiféle felfedezés-élménnyel gazdagodna.

- Milyen szempontok szerint döntik el, hogy a fellelt kották közül melyiket érdemes el?adni? Mik a klasszikus zene m?vészi min?ségének konkrét kritériumai ma?

- A látókörünkbe kerül? m?vek alapos el?sz?résen mennek keresztül, miel?tt közülük a legjobbak eljutnak a megvalósítás, a koncertszer? megszólaltatás és a lemezfelvétel fázisába. Az általunk leginkább vizsgált korszakból fennmaradt m?vek technikai szempontból többnyire korrektül megírt darabok, kutatásunk célja ezért a közülük leginvenciózusabb, a klasszikus és a kora romantikus kor átlagos megoldásain túlmutató kompozíciók bemutatása. Nem könny? feladat definíciószer?en meghatározni, mely kritériumok alapján tartunk ma magas m?vészi színvonalúnak egy elfeledett XVIII. századi zenedarabot. Én ennek egy aspektusát emelném ki: a darabnak izgalmasnak kell lennie a mai hallgató számára is. Ez természetesen sokféleképpen megnyilvánulhat: a szokásosnál merészebb harmóniai fordulatokban, ritmikai, dinamikai ötletekben, esetleg lefegyverz?en szép, vagy éppen humoros témákban, a lényeg az, hogy olyasmit közöljön, ami kortól függetlenül a mai hallgató számára is érvényes mondanivalóval bír. Ehhez jön aztán a mi felel?sségünk, a lehet? legjobb el?adással mindezt ki is hozni az adott darabból.

- Az Erd?dy Kamarazenekar szinte csupa fiatal el?adóból áll. Vajon hogyan látják Önök az el?adóm?vészi gyakorlat fejl?dési irányait, és ezzel párhuzamosan a koncertközönség összetételének, szokásainak változásait? Mekkora hatással lehetnek az újra fölfedezett m?vek ezekre a fejl?dési tendenciákra?

- Ez amolyan hamleti ?Lenni, vagy nem lenni?-súlyú kérdés. Itthon évr?l-évre végeznek alapvet?en jól képzett hangszeresek, akik közül azután csak keveseknek adatik meg a m?vészi kiteljesedés lehet?sége. Az egyre élesebb harc az egyre fogyó közönség kegyeiért normális esetben nem t?rné meg a középszert, a baj azonban ott van, hogy a mindenhonnan egyre er?sebben harsogó közízlés-rombolás és szellemi igénytelenedés a közönség értékítéletét is bizonytalanabbá teszi: egész egyszer?en egyre kevesebben tudják megkülönböztetni az igazi értéket a jó marketing munkával eladott tucatárutól. Mindazonáltal bizakodva nézek a jöv?be, hiszen a közönségünk egy részét több évtizedes koncertlátogatói gyakorlattal csiszolt, biztos ízlés hozza el a koncertjeinkre. Ráadásul van olyan, koncertr?l koncertre gyarapodó fiatal réteg - talán rájuk van legnagyobb hatással a közös fölfedezés élménye -, akikhez ismeretségeken, baráti társaságokon keresztül eljutott a hír, hogy itt valami jó történik. Egyszer eljöttek, s azóta rendszeres hallgatóinkká lettek. Úgy gondolom, a jöv?re nézve leginkább ebben, a minden egyes koncerttel és lemezfelvétellel ápolt jó hírnévben bízhatunk, a magunk által mindig magasabbra helyezett mérce és közönségünk ezzel együtt növekv? elvárása ad muníciót a továbbfejl?déshez.

A Gramofon klasszikus f?díja, az aranyozott Gramofon mellett a klasszikus m?faj kategória nyertesei a következ?k:

Zimányi Zsófia, a Budapesti Fesztiválközpont Kht. igazgatója

Az év magyar klasszikus lemeze:
Liszt-GoldmarkRózsa Miklós: Cselló-zongora m?vek (Szabó Péter - cselló, Krausz Adrienne - zongora), Hungaroton Classic

Az év külföldi klasszikus lemeze:
Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny, Liszt: h-moll szonáta (Fazil Say - zongora, Szentpéterváris Filharmonikus Zenekar) Teldec - Warner

Az év klasszikus koncertje kategória:
Nikolaus Harnoncourt, a Concentus Musicus Wien és a Schönberg Kórus a Budapesti Tavaszi Fesztiválon (2002. márc. 25-én), rendez?: Budapesti Fesztiválközpont Kht.

Kapcsolódó cikkeink
Meglepetések a gramofon tölcséréb?l

http://www.gramofon.hu

http://www.festivalcity.hu

http://www.hungarotonclassic.hu