"Az 1960-as években kétírósnak nevezték (ti. a kárpátaljai magyar irodalmat), arra utalva, hogy Balla Lászlón és Kovács Vilmoson kívül nemigen akadt említésre méltó alkotónk... a hetvenes években terjedt el a költészetközpontú jelz?... majd a nyolcvanas években szinte mindent fedett a józsefattilások kifejezés" - írja Balla D. Károly. Véleménye szerint a kilencvenes évek legnagyobb vitája szakmai és laikus körökben is az volt, hogy van-e határon túli magyar irodalom, avagy irodalmunk egyetemes és oszthatatlan; helyes-e az erdélyi, felvidéki magyar irodalom kifejezés, vagy csupán az összmagyar irodalom formális területi megosztottságáról beszélhetünk.

Kárpátalja esetében err?l a vitáról így ír: "...ha elfogadjuk is, hogy...létezik erdélyi, felvidéki, délvidéki magyar irodalom ebb?l még egyáltalán nem következik, hogy a kárpátaljainak is léteznie kell." Az okok között a következ?ket sorolja: "...vannak írók, ám nincsenek m?helyek... nincsenek iskolák és irányzatok; van középnemzedék, de alig maradtak nagy öregek, és egyáltalán nincs utánpótlás... id?nként indulnak folyóiratok, de hamar elvetélnek..."  Önironikusan meg is jegyzi Balla D.: "...a kárpátaljai magyar irodalomnak az a része, amely kárpátaljai, egyre kevésbé tekinthet? irodalomnak, amely pedig irodalomnak min?síthet?, az egyre kevésbé kárpátaljai".

A címkék számbavételénél az írás szerz?je kiemeli a kárpátaljai irodalom legutóbbi megnevezéseit: "megélhetési irodalom", "hiányirodalom".  Külön is szól Balla D. Károly a saját maga által alkotott jelz?kr?l, az "ahhoz képest"-r?l és az "újraközl? irodalom"-ról. "Ahhoz képest, hogy nyolcvan-egynéhány éve élünk kisebbségben, egészen t?rhet?en beszéljük a magyart... ahhoz képest, hogy 45 évig nem volt folyóirat... hogy nincsen Kányádi Sándorunk és Süt? Andrásunk... hogy nincs rá pénz... hogy nincs rá igény..." , ahhoz képest mégis megragadhatóak azok a tények és eredmények, amelyek irodalom címén Kárpátalján fellelhet?k.

Az "újraközl? irodalom" használatát - a cikk szerz?je szerint - az általánossá váló újrapublikálások teszik indokolttá. Ennél a címkénél Balla D. leírja kritikai észrevételeit is a jelenkor kárpátaljai szerz?ir?l: "Egykötetes költ?nk nyilatkozta, verseinek válogatott kiadását tervezi; novellistánk esetében ugyanez már meg is történt: a pár évvel ezel?tti prózakötetet most válogatott követte: a kett? anyaga csaknem azonos..." Talán ezen sorok elolvasása után érthetjük meg igazán a cikk egyik legszigorúbb, legszókimondóbb mondatát: "...azt, hogy kárpátaljai magyar irodalom nincs, még mindig könnyebb bizonyítani, mint azt, hogy van."

Balla D. Károly: Címkézett irodalom, Mozgó Világ 2002/11. 104-108. oldal

www.mozgovilag.hu