Bent a kortárs médiam?vészet kisebb arzenálja fogad, videómagnók, tévék, diavetít?, egyéb elektronikus kütyük - számítógépes installáció ezúttal nincsen. A kiállítás a svájci attitudes / espace d'arts contemporains és a Stúdió Galéria együttm?ködésének eredményeképpen jött létre. Egy halk szavú kisasszony leültet egy tévé elé, bekapcsolja a videót, és már nézem is a Gyenis Tibor-Koronczi Endre páros art-videóit. Kezemben a kiállítás sajtóanyagával ismerkedem a kortárs médiam?vészet fogalmaival: "képz?m?vészeti szcéna", "identitásprotézis", "projekt", a falon lév? számítógépes módon manipulált fotókról is megtudhatom, hogy azok igazából "identifikációs objektek". Hasznos ez az egy oldalnyi szöveg, e nélkül csak fotókat, videókat és installációkat észleltem volna a Stúdió valaha szebb napokat látott Képíró utcai helyiségeiben.

Az egyik videószalagon - "Az utolsó öregek" - Gyenis egy budapesti közfürd? medencéjében állva beszél a "linearitás alól való felszabadulás fontossága az európai m?vészettörténetben" témáról. Azután sétára indul a vízben és a medence szélén, hogy egy rögtönzött kisel?adást tartson a néz?nek a "felfrissülés-megfiatalodás" fogalompár m?vészeti vonatkozásairól. Egy másik, a Genfi-tó partján forgatott art-videójukban a turbulens energiák jelenlétére utaló jeleket olvassa ki a tóparti épített és természetes környezet elemeib?l. Legemlékezetesebb pillanata filmjüknek az, amikor a képen látható valamiféle szeszlepárló (?) berendezésr?l elmagyarázzák a néz?nek, hogy a gép a Genfi-tó alól feltör? h?forrás energiáját használja fel a világ turbulens energiájának irányítására.

Imponáló Gyenis falon látható, számítógéppel manipulált nagyméret? színes fotóinak perfekcionizmusa, - ez ügyben a magyar médiam?vészek régóta szinkronban vannak a nyugat-európai trendekkel -, a hozzáf?zött fanyar humorú képaláírások pedig egyfajta poszt-koncept art irányába mozdítják ki a képek jelentését, pl. "Sebastien, a grafikus, aki szenved attól, hogy ikertestvérében a saját tükörképét kell látnia". A képekben rejl? irónia legalább egy fáradt félmosolyra készteti a tudatlan kiállításlátogatót, a kísér?szöveg által nyújtott többletinformáció, hogy itt tulajdonképpen "identitásprotéziseket láthatunk, melyek olyan személyeknek készültek, akik úgy érzik, testük nem alkalmazkodik megfelel?en a különböz? szerepekhez, elvárásokhoz és helyzetekhez", azonban inkább csak elfárasztja a néz?t.

Úgy látszik, a médiam?vészet ment legmesszebbre azon az úton, hogy a m?vészetelmélet szakzsargonját bekebelezve fedje el a közönség-m?vész közötti legitimációs ?rt. Magyarán - látom, rám is átragadt már ez a madárnyelv - azt a huszadik századi m?vészettörténetben igencsak feler?söd? problémát, hogy a m?alkotás-néz? viszonylatból úgy illant el a néz?, mint félig lezárt kólásüvegb?l a szénsav. A médiam?vésznek, mivel igencsak eszközigényes m?fajról van szó, pályázatokon kell összeszednie a pénzt, hogy a kiállítandó munkáit egyáltalán létre tudja hozni, a pályázatokról neves m?vészettörténészekb?l/kurátorokból álló zs?rik döntenek, a kiállított munkákat pedig többnyire ugyanezek a kurátorok méltatják a szakmai folyóiratokban, melyeket többnyire már csak maguk a m?vészettörténészek olvasnak. S amikor a kurátorok és a m?vészeti élet más szerepl?i már nemcsak a m?vek közönségét adják, hanem ?k lesznek a kiállított fotók szerepl?i is, mint Gyenis Body-made sorozatának itt kiállított négy fotóján, akkor a posztmodern kígyó igencsak a saját farkába harap.

http://www.attitudes.ch/expos/budapest/buda.htm
http://www.attitudes.ch/menu/expo2.html
http://exindex.c3.hu/mh/index.php3?url=54/1460