Szerz?párosunk egyik tagja, a modern expedíció legjobb hegymászója, Conrad Anker, f?leg saját kalandjaikat meséli el. A hegy megmászásán kívül jégbefagyott hullák tömege, bajbajutott hegymászók mentése teszi izgalmassá útjukat. A David Roberts által írt részekben megismerkedhetünk a (nemcsak) n?i szíveket megdobogtató, m?velt, nagy társasági hírnévnek örvend? Mallory életével, az Everestre indult els? három expedíció történetével. Rengeteg kérdésre választ kapunk, de a krimi nem ér véget. Esetleges bizonyítékok még ott fekszenek jégbe fagyva a kegyetlen ?istenanya? nem éppen lágy ölében?
 
A két kor hegymászóinak er?feszítéseit párhuzamosan követhetjük. A mai felszerelések már olyan tökéletesek, hogy volt olyan hegyi vezet?, aki szinte rutinszer?en járt az Everest csúcsára, és vállalkozott arra, hogy bárkit, aki megfelel? fizikai állapotban van felvisz a csúcsra. Megfelel? kondíció ide, kiváló felszerelés oda, egy fél napos, ?kis vihar? elég volt többek halálához. (Jon Krakauer: Ég és jég.) Nem árt tehát tudni, hogy Mallory expedíciója idején, 1924-ben, egész évben olyan rossz id? volt, hogy a helyiek még hasonlóra sem emlékeztek?

Megdöbbent? azt olvasni, hogy a mai ruházatban, felszerelésben (két gore-tex kabát, polar pulcsik, három réteg?, m?anyag bakancs, hágóvasak, rugalmas kötelek, könny? oxigénpalackok?) és ?jó? id?ben is milyen kevés embernek sikerül meg?rizni akaraterejét. Sokszor elég a boldogsághoz az életben maradás puszta ténye. Nem gond, ha lefagy néhány lábujj, legalább kisebb bakancsot kell venni? A hegyen elég egyetlen pillanatra mozdulatlanul állni, hogy a mászók úgy érezzék magukat, mint egy darab nyers hús a mélyh?t?ben. Sokat próbált, rutinos, a csúcsot már megjárt serpák és hegymászók is sokszor visszafordulnak, csakhogy a bekucorodhassanak sátrukba és fejükre húzzák hálózsákjukat. A feljutást a modern felszerelés mellett el?re kifeszített fix kötelek, s?t a legnehezebb szakaszon egy létra (!) is segíti azon az útvonalon, ahol Malloryék is próbálkoztak (Északi-oldal, Kína fel?l).
 
A hegymászó-történelem h?skorának hérosza, Mallory, a lábán egy puha b?rbakancsot viselt. És két pár vastag zoknit, amit szeret? felesége kötött neki. Mínusz 30 fokban! Sok ?hozzáért?? véleménye, hogy Mallory fent járt a csúcson, és ereszkedés közben halt meg. Kicsit gonoszan megjegyezhetjük, hogy tudunk egy jó módszert annak bizonyítására, hogyan LEHETSÉGES korabeli technikával megmászni a hegyet. Csak Thor Heyerdahlt kell követni, aki ?történelmi? elméletei bizonyítására szállt tengerre, óceánra tutajaival. Tessék parancsolni, lehet korabeli eszközökkel megmászni az Everestet! Egyébként Reinhold Messner és ?vezet? detektívünk?, Conrad Anker is azt a véleményt osztja, hogy Malloryék nem járhattak a csúcson.

Igaz, ett?l tiszteletünk a régiek iránt csak növekedhet. Nemes megszállottság, törhetetlen akarater?, az emberi t?r?képesség határainak átlépése, elképeszt? technika. Mallory volt ?az Everest legnagyobb ellenfele?, a hegymászó-irodalom és hegymászó-történelem (nem mosolyogni, már az els? expedíciók szerepl?i is megírták saját könyveiket, ebben a kötetben pedig szerepel igazi hegymászó-történész is!) els? számú hérosza. És ha az izgalmas történet elvarázsolná önöket, a legfrissebb fejezeteket, melyek napjainkban íródnakaz interneten is olvashatják.

Conrad Anker- David Roberts: Mallory nyomában.
Park Kiadó, Budapest, 2002. 216 oldal

További hasonló témájú cikkeink:

Már padlózzák a Himaláját!

"Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája!"