Szokásos premierhangulat,
találkozások az el?csarnokban, ismer?sök üdvözlése, aztán keresztülfurakodás a tömegen. A néz?térre belépve azonban megtorpanunk egy pillanatra. Zene tölti meg a termet. Gondolatnyi ideig keressük a muzsika forrását, de mertl nem találjuk, gyorsan napirendre térünk fölötte, s igyekszünk elverg?dni a székünkig.

A fény lassan kihuny,
úrrá lesz rajtunk a szokásos izgalom, amely minden színházba járót hatalmába kerít, amint az el?adás kezdetét veszi. Vasszerkezet ereszkedik alá a magasból, rajta a titokzatos zene forrása: egy vonósnégyes. Elegáns fekete ruhában, fiatal zenészek Sosztakovics zenéjét játsszák. Amint a m? végére érnek, a szerkezet velük együtt ismét a magasba emelkedik, s elt?nik a néz?k szeme el?l. A hangok azonban folyamatosan jelen vannak, a vonósnégyes szerves része az el?adásnak. Néhol háttérül szolgál, néhol er?síti a színpadon zajló jeleneteket, s?t: egy alkalommal maga a vasszerkezet a rajta ül? zenészekkel a színpad "kiterjesztésévé" lényegül át, a zenészek azonban végig "kívül maradnak", passzív szemlél?i a játéknak.

Hideg, fémes, fehér ragyogásban,
bádog falak között, egy hullaház dermeszt? légkörében indul az el?adás. Jobbra m?köd? lift, balra lépcs?, amely egy számunkra láthatatlan galériára visz. A galéria fala néha áttetsz? - olyankor látni engedi a fent imbolygó árnyakat -, máskor pedig mintegy vetít?vászonként szolgál. Furcsa, idegen képek, színek jelennek meg rajta, folyamatosan sokkolva a néz?t, s bizonyos fokig távol tartva mindattól, ami a színen zajlik.

A szerepl?k ruhája egy-egy eleven színfolt
ebben a halott világban. Sujszkij (Béres Ilona) els? megjelenésekor a galériáról érkezik, nadrágkosztümjének tintakékje végigfolyik a lépcs?n. Borisz Godunov (Gálffi László) vérvörös öltönye állandó izgalom, Marina (Járó Zsuzsa eh.) sárga ruhája a kihívás, Grigorij (Horváth Virgil) fekete jelmeze a fenyegetés, Kszényija (Békés Itala) hófehér szoknyácskája az ártatlanság maga.

Ebben a szokatlan világban
a szerepl?k is csupa szokatlant m?velnek. Egy történet elmesélése közben emberi csontokkal "bábozva" idézik fel a cselekményt. Itt-ott véres, bizonytalan eredet? cafatok t?nnek fel, (Grigorij az egyiket meg is kóstolja), az egyetlen berendezési tárgyként m?köd? hullahordó kocsin id?r?l id?re fekszik valaki, él? vagy holt, egyre megy. A fenyegetettség, a kiszolgáltatottság, a bizonytalanság érzése hatalmába keríti a játszókat és a néz?ket egyaránt. S közben egyre szól Sosztakovics zenéje.

Borisz Godunov történetét
Puskin verses drámában dolgozta fel. A darab tanúsága szerint Borisz Godunov kezdetben sikeres kormányzóként uralkodott, ám népe soha nem tudta elfelejteni, hogy a trónt a hétéves cárevics, Dimitrij legyilkolása árán szerezte meg. Puskint nem maga a b?ntény foglalkoztatja, hanem az, hogyan változtatja meg az embereket egy különös szenvedély: a hatalom akarása. A Madách Kamara Színház el?adásában a darab szövege Térey János új fordításában hangzik el. Az el?adás rendez?je, az operák szokatlan színpadra állításáról híres Kovalik Balázs ezzel a darabbal debütál Magyarországon, mint prózai rendez?.

Fordította: Térey János

Díszlet: Antal Csaba

Jelmez: Benedek Mari

Rendez?. Kovalik Balázs

Szerepl?k: Gálffi László, Béres Ilona, Kézdy György, Végvári Tamás, Horváth Virgil, Békés Itala, Debreczeny Csaba, Járó Zsuzsa eh, Dömötör András eh.

Bemutató el?adás: 2002. október 4.