Szoruló Pál mondja:

Nem értem Schilling Árpádot és a Krétakör Színház társulatát. A színikritikusok szép díjat ítélnek nekik, mire ?k ezt nem veszik át. S?t határozottan visszautasítják az "alternatív" jelz?t, noha ahhoz a "legjobb" el?tagot ragasztotta a tisztelt grémium. Nem értem, mi ez a rátartiság. Még azt sem veszik észre, hogy a m?velt ítészek szótárában a sokat használt "alternatív" nem szitokszó, hanem önmagában is nemesít? besorolás. Aki ebbe a klubba tartozik, az e puszta tény okán a m?vészet h?se: nehéz terepen, erejét nem kímélve tör el?re ismeretlen tájon. Nem alkuszik, nem elégszik meg a polgáriasult-intézményesült színház lehet?ségeivel. Esze ágában sincs magára venni a "bels?" struktúra elszürkít?, tehetséget öl? kereteit. Ó, hányan vallják, hogy ilyenek, hányan vállalnák boldogan ezt a min?sítést!

Nem úgy a Krétakör! Udvarias, de kemény telefax-üzenetben tiltakozik, rajta mind a harminckét tag aláírása. Szerintük ?k egyszer?en "színházat" csinálnak, esetükben a kategória minden egyéb nyelvi kiterjesztése fölösleges és hamis. Nem értem, miért tesznek úgy, mintha nem vennék észre, hogy az ? munkamódszerük (és ennek következtében olykor az elkészült el?adás is) alapvet?en nem olyan, mint sok más - egymáshoz jobban hasonlító - színházé. Nem értem, miért nem nyugszanak bele, hogy egyesek makacsul "alternatívnak" látják ?ket, és nem értem, hogy ezek az egyesek miért nem fogják föl: a Krétakör nem kér ebb?l a címkéb?l.

A tiltakozó levelet ráadásul franciaországi turnéjukról küldik, ami nagy nemzetközi sikerük újabb fényes bizonyítéka. Most már végképp nem értem, mi bajuk ezeknek az izgágáknak. Itthon minden el?adásukra fokozott figyelem irányul, fél Európa közönsége ?ket akarja nézni, és akkor leállnak vitatkozni egy jelentéktelen szócskán.

Mintha nem volna édesmindegy. Amit csinálnak, hol rossz, hol jó, hol világszínvonalú. Nem értem, mit változtat egy apró besorolás. Hacsak nem számítjuk azt a néhány (tíz-) millió forintnyi különbséget, ami a m?ködési költségek/támogatások területén jelentkezik.
Nem is értem, miért szeretnének letelepedni (mondjuk Budapesten), miért igényelnének állandó játszóhelyet és komoly költségvetést itthon - ahelyett, hogy továbbra is boldogan és elégedetten fogadnák el a külföldi támogatók segítségét, és élnék a vándorkomédiások dics?séges és bohém életét.

Bevallom, azt sem értem, vajon miért nem hívták Grotowski híres színházi m?helyét (Teatr Laboratorium) Alternatív Színházi Laboratóriumnak, vagy Mnouchkine - a bevett modellt?l er?sen eltér? alternatívát kínáló - társulatát (Théâtre du Soleil) miért nem nevezik mondjuk az Alternatív Nap Színházának. És akkor Jerzy és Ariane egymás után vehette volna át a legjobb európai alternatív el?adásnak járó díjat mondjuk az Állhatatos herceg és az 1789 cím? opuszokért. (Félreértés ne essék: semmi szín alatt nem akarnám Schillingéket egyikhez vagy másikhoz hasonlítani).

Nem értem továbbá, miért ilyen értetlen a színházi közösség és a kritikusi kar egy része. Nem értem, hogy egyes tisztességben meg?szült m?vészek, ítészek - s?t olykor hivatalnokok is - miért támogatják évek óta makacsul ezt az akaratos társulatot. Miért próbálnak erejükhöz mérten mindent megtenni, hogy ezek a szerintük tehetséges emberek hozzájussanak a nekik kijáró térhez és leveg?höz. Miért igyekeznek ?ket még ismertebbé és elfogadottabbá tenni itthon és külföldön, miért ítélnek nekik díjakat, kitüntetéseket és támogatásokat - hisz nekik láthatóan semmi sem elég.

Egyvalamit viszont isten bizony, tényleg, végképp és egyáltalán - s?t: komolyan - nem értek. Ha már van színházteremt? ambíció és tehetség, s ha van támogató szándék, miért nem képes a kett? ügyesen-hasznosan egymásra találni? Hogy min?sítést?l függetlenül megfelel? (új?) lehet?ségek és keretek nyíljanak azon kevesek számára, akik akarnak (és tudnak) valamit mondani (hiszen most nemcsak a Krétakörr?l van szó) ebben az olykor igencsak megfáradt, színtelen-szagtalan színházi világban. Vagy ha értem, az nagyon szomorú, és akkor már szívesebben nem... Ezért nyilván akad, aki nem is érti, mir?l beszélek. Vagy hogy miért kell az ilyesmit bolygatni. De ne legyen Szoruló Pál a nevem, ha ki nem mondom: meg kéne próbálni végre megérteni egymást.

A levél szövege:

Tisztelt Kritikus Céh!

Speciális helyzetünkb?l fakadóan sajnos nem lehetünk személyesen jelen a mai ünnepségen. Amint az ebben a körben talán köztudott, a Krétakör állandó hazai próba- és játszóhely nélküli társulatként m?ködései lehet?ségeinek dönt? hányadát külföldi partnereinek köszönheti, s ezért jelenleg is Párizsban játszik.  Ebb?l is látszik, de fontosnak tartjuk ezúton is újra leszögezni: bár körülményeink bizonytalanok és kiszámíthatatlanok, teljesítményünk bármely más "jelz? nélküli" színházéval összemérhet?.

Évek óta határozottan állítjuk: nem vagyunk alternatív színház. Ez a szó számunkra nem jelent semmit, nem vagyunk tagjai az Alternatív Színházak Szövetségének, s nem veszünk részt fesztiváljukon. Ezzel szemben az elmúlt két évben két el?adásunkat válogatták be a reprezentatív POSZT hivatalos programjába. 2000. óta állandó, szerz?dtetett társulattal és m?szaki-adminisztrációs stábbal dolgozunk, munkatársaink jó része diplomás, ha úgy tetszik "profi" színházi szakember. Éves költségvetésünk jelenleg a Minisztérium által az alternatívok számára biztosított teljes kerettel megegyez? összeg. 2001. január óta hét ország 23 városában közel 200 el?adást tartottunk 30.000 néz? el?tt. Produkcióink és m?vészeink is több rangos elismerésben részesültek. Ezek a tények, melyek törekvéseinket minden nyilatkozatnál pontosabban tükrözik. Szeretnénk, ha végre legalább a szakma felismerné és elfogadná: címkéket osztogatni könny?, megszabadulni t?lük annál nehezebb.

Emiatt, köszönettel és tisztelettel ugyan, de nem vesszük át a W- munkáscirkusz cím? el?adásunknak ítélt díjat. Gesztusunkkal nem magát az elismerést és a mögötte álló közösséget, csupán a jöv?nket ellehetetlenít? besorolást utasítjuk vissza.

Reméljük, Önök értik, mir?l beszélünk, segítsenek megmagyarázni a kulturpolitikusoknak is, akikt?l színházunk sorsa függ. Üdvözlettel:

Ari-Nagy Barbara, Ágh Márton, Bánki Gergely, Bányai Tamás, Bodi Lajos, Csákányi Eszter, Er?s Balázs, Fazekas Péter, Gáspár Máté, Gebauer Orsolya, Gyabronka József, Katona László, Kiss Julcsi, Kovács Áron, Lang Annamária, Mervel Miklós, Mucsi Zoltán, Nagy Zsolt, Péterfy Borbála, Rába Roland, Ságodi Ildikó, Sárosdi Lilla, Scherer Péter, Schilling Árpád, Tasnádi István, Terhes Sándor, Tóth Péter, Tóth Mária, Varga Klára, Veress Anna, Viola Gábor, Werner Tilo