Wopmann nevét ugyan jóval kevesebbet emlegetik, mint salzburgi kollégáiét, de senki nem vitatja, hogy ? varázsolta jelent?s eseménnyé a két évtizede még csak "vidéki"-ként aposztrofált kis kultúrprogramot.  Ez nem csak a felejthetetlen tószínpadi el?adásoknak köszönhet?, hanem annak is, hogy profilt adott a fesztiválnak. A k?színházba évr?l évre ritkán játszott, feledésbe merült, vagy éppen Ausztriában még soha be nem mutatott daljátékkal csábítja a közönséget - az idén Bohuslav Martinu Julietta cím? operáját t?zték m?sorra. Míg a fesztiválszínházban évr?l évre változik a m?sor, a tavon a díszlet bonyolult és költséges volta miatt csak kétévente van új bemutató. Az okok között szerepel persze az is, hogy a hathetes játékid? soha nem elég minden jegyigény kielégítésére.

Puccini Bohémélet cím? operájával szintén ez a helyzet. Tavaly pedig még az id?járás is kegyes volt: a 26 el?adásból alig 3-at kellett a rossz id? miatt zárt helységbe helyezni. A tószínház több mint hatezres néz?tere 99 százalékig megtelt, ezáltal az egész fesztivál kihasználtsága 97 százalékos volt.  A Bécst?l 700 kilométerre lév? kicsiny, hármas határ közeli városkába els?sorban a szomszédos Németországból érkezik a közönség. Közülük sokan jönnek a tavon át, hajón: a rendkívüli járatok közvetlenül a tószínházban kötnek ki, rendszerint épp naplemente táján.

Ez is beletartozik abba az összképbe, ami a Bohémélet közönségét idén is rabul ejtette - nem beszélve a fantasztikus díszletr?l. A két angol rendez?, Richard Jones és Anthony McDonald a tószínpadot monumentális párizsi kávéházi asztallá varázsolta, amelyet székek vesznek körül - a méretek miatt a nem kevesebb, mint 200 szerepl? sokféle szinten mozoghatott. Beöltöztetésük miatt újjáalakult a fesztivál kosztümrészlege: 30 sminkes gondoskodott az összesen 24 el?adás estéjén kifogástalan megjelenésükr?l. A párizsi m?vészvilág megidézése így szinte tökéletesnek bizonyult: a Bregenzben honos Bécsi Szimfonikusokat az itt szintén nem ritka vendég Ulf Schimmer vezényelte. Mindezek ellenére, akik a Puccini-operára voltak kíváncsiak, azok nem jó helyen jártak: bár az erdetin egyetlen hangot sem változtattak, a környezet, a hatalmas kávéházi asztalokon egyfolytában kavargó színes, inkább musicalre emlékeztet? s?r? élet a történet mélabújához nemigen illett. Az angol rendez?k a mai ifjúságot akarták megidézni, s ehhez merészen használták a helyszín kínálta el?nyöket. Az el?adást technikailag nem érhette kritika: a hatalmas néz?tér minden helyére egyformán tisztán jutott el a hang.

Csalódtak viszont azok, akik Bohuslav Martinu Julietta cím? operájának ?sbemutatójára voltak kíváncsiak.  A fesztivált nyitó el?adás a k?színházban majdnem megbukott, sokan rossz ötletnek találták, hogy a nehéz operát tapasztalatlan csapatra bízták. Katja Czellnik, a rendez? a látványt mindenek fölé emelte. Az egy hang alapján Juliettát keres? f?h?s a cselekmény nélküli jelenetekben szinte elveszett, a közönséggel együtt: az egymást kerget?, túlzsúfolt, lidérces színpadképek nyugtalanságot keltettek.

A f? attrakció Bregenzben szerencsére a tószínpad - a k?színházba már csak azért is terveznek kevesebb el?adást, mert es?s napokon oda költözik a Bohémélet. A koncertm?sor kellemesen semmitmondó, viszont siker a kiállítás: a Kulturhaus a 90-es éves francia-amerikai Louise Bourgois szobrászn? életm?vét mutatja be, olyan széles spektrumban, amilyenre eddig világviszonylatban nem volt még példa.

Puccini Bohémélet

Rendez? és színpadkép: Richard Jones és Antony McDonald

Koreográfia: Philippe Giraudeau

Vezényel Ulf Schimmer (Bécsi Szimfonikusok)

Mimi: Mary Plazas; Virginia Tola; Alexia Voulgaridou

Rodolfo: Joseph Calleja; Alfredo Portilla; Rolando Villazon

Bohuslav Martinu: Julietta

Rendez?: Katja Czellnik

Színpadkép: Vera Bonsen

Vezényel: Ditfried Bernet (Bécsi Szimfonikusok)

Julietta: Eva-Marie Westbroek

Michel: Johannes Chum

www.bregenzerfestspiele.com