Kis zenekarok, kicsi, kisebb és még kisebb színpadok - tehát a kisbetûsök. Nem feledjük õket sem Robert Plant, Franz Ferdinand vagy a Cradle Of Filth mellett. Minden napra egy-egy újabb ismerõs, minden napra egy-egy bemutatkozás, minden napra egy-egy kiemelt. Sok kicsi sokra megy avagy hajrá kisbetûs csapatok!

Kaukázusossss - Kaukázus, Bahia Színpad, 2006. augusztus 9. 17:00

Szeretnék fokozószereket (íz, szín stb.) keverni a magyar nyelvbe, hogy leírhassam, milyen rohadt jó volt a Kaukázus a Bahián. Hogy pl. az elõbb azzal nyitottam, hogy mivel a Kaukázus volt a Bahia Színpad elsõ idei fellépõje, elég orrnehéz lesz a program - de ez tapintatlanság volna a késõbbi fellépõkkel. Úgyhogy csak így.
Tehát. Elõrebocsátva, hogy legyen valami eltartás is: a Kaukázus a Kispál-iskola padjait koptatja. És most jöjjön minden más, darabonként fontosabbak, mint ez az elõbbi mondat. Hogy például milyen jó, hogy egy együttes egyszerûen dalokat akar írni, a dalokkal elmondani akar valamit, mindehhez megvan a hangszeres tudás, remek és bátor, komoly ritmusérzékkel megírt dalszövegek (lásd - ill. hallottad volna az angliás szám intróját!) a tagok közti összhang, egy énekes, akinek jól áll ez az egész. Milyen jó, hogy nem tükör elõtt próbálgatták az imidzsüket (copyright by ener), hogy ez az imidzs nem angolos, nem bõrdzsekis, nem zizitekintetû, hanem külföldire lefordíthatatlanul magyar, mint pl. Ady. Vagy a Kispál. Hogy miért nem baj ez az igen komoly lovasizmus? Mert a Kaukázus sokkal tehetségesebb, mintsem hogy epigon legyen. Például az elõadott dalok a Kispálnak is a legeslegjobb korszakát idézték. Vigyázva kell ilyet írni, de hatalmas jövõ elõtt állnak, és ha célegyenesbe fordulnak, majd elég lesz egy köszi is - a kölcsönhangért.