Dr Hamer korszakalkotó munkásságának lényege messze túlmutat az orvoslás keretein. Kilép abból a néz?pontból, hogy magunkra, mint áldozatokra tekinsünk, a gonosz küls? ellenség, a b?nbak vírusok, baktériumok, gombák szerencsétlen áldozataira; akiket csak a fehérköpenyes felment? seregek, az orvosok, gyógyszerészek menthetnek meg a szenvedést?l és a haláltól.

Már ideje volt egy friss szemlélet felbukkanásának, mert a valóságban az orvosok, gyógyszerészek politikusok szorgos tevékenysége ellenére, (vagy miatt) szenvedés és halál volt osztályrészünk. Tehát az Áldozat-B?nbak-Megment? háromszöge a szenvedést és a halált hozta nekünk a szédít? tempójú materiális fejl?dés ellenére. A vak is láthatta, hogy ez az er?ltetett irányvonal zsákutca, a rákkal vívott többévtizedes csillagászati kiadásokat felemészt? háború eredményeképpen nem kevesebb, hanem sokkal több ember pusztul el napjainkban nyomorultul a rákban, ráadásul lényegesen gyorsabban, mint régen.

Hamer doktor felfedezései kiragadják az embert a szenvedés eme halálos háromszögéb?l, és új reményt adnak az Életnek. Mostmár nem úgy tekintünk az emberi szervezetre, mint ami magatehetetlenül, vesztésre ítélve verg?dik a betegségek gyilkos szorításában, hanem mint egy leny?göz?en inteligens rendszerre, ahol nem történik semmi, de semmi véletlenül, ahol minden a közös nagy célt, a fajfentartást szolgálja. Ebb?l a néz?pontból nincs háború, nincs könyörtelen harc; a halálos ellenségeinknek tekintett mikróbák részeivé válnak rendszerünknek, fontos szövetségeseink egészségünk visszaállításában, s?t növelésében. A betegség nem elkerülend?, legy?zend? állapot többé, hanem egy áldás. Mert a betegségnek nemcsak oka, hanem célja is van! S hogy mi lenne az? Megmenti az életünket, lehet?séget adva a súlyos érzelmi megrázkódtatás feltárására, majd feloldására. Értékes id?t nyerünk, amelyet felhasználhatunk az önvizsgálatra, megkereshetjük alapkonfliktusainkat, szükségleteinket (hiszen minden egyes konfliktus egy ki nem elégített szükségletb?l származik), és a szükségletek mélyén meghúzódó félelmeinket. Ezeket a félelmeket aztán felszínre hozva, kezelve, feloldva nagyon értékes lépést tehetünk személyes fejl?désünkben. Ez nem jelent kevesebbet, minthogy nemcsak visszaszerezhetjük, hanem növelhetjük is egész-ségünket. És ez az igazi érték.

A betegség az, ami kiránt minket a mindennapi mókuskerékb?l, ami a figyelmünket a külvilágról magunk felé tereli. A konkrét fizikai fájdalomban verg?dve, a halál árnyékában az imént még szörny?nek t?n? súlyos érzelmi megrázkódtatás is semmiségnek látszik, elveszti súlyát. Így túl tudjuk tenni magunkat rajta, s?t átértékelhetjük egész életünket. A halálközeli élményt átél?k is szinte egyt?l egyig gyökeresen megváltoznak, új életüket teljesen más értékekre alapozzák. Mert nem mindegy, hogy mit mondott a f?nök, szomszéd, az anyós, vagy a gyerek tanítónénije, ha a nap süt, vagy az es? esik, ha énekelnek a madarak, vagy fütyül az északi szél? Az élet úgy szép ahogy van!

A hameri néz?pontból az ember áldozatból sorsa teremt?jévé válik. ? teremti a betegségnek nevezett állapotot, és ? az aki minden betegségb?l kigyógyítja magát, s?t minden alkalommal er?ssebbé, tisztábbá, tudatosabbá válik, mint el?tte, hisz egyre jobban megismeri önmagát!

S van ennél fontosabb, magasztosabb dolgunk ezen a világon?

EzVanKiadó
www.ezvankiado.hu