Szabó István a Szembesítés cím?, legutóbbi filmjében történetet mesél két emberr?l: az egyik azt gondolja, hogy a karmester nem politikus, mert a zene nem fegyver, a másik pedig tudni véli, hogy a siker hatalom, és akinek hatalma van, az nem független. A film Wilhelm Furtwängler, a harmadik birodalomban hatalmas karriert befutó, és valóban századunk egyik legkarizmatikusabb karmesterének tárgyalásáról szól. A rajta háborús b?nöket számon kér? amerikai tiszt 1946-ban a gy?zteseket megillet? erkölcsi fölény birtokában, a gy?ztes oldalról érkezik az elgyötört Németországba. Feladata nem egyszer?: igazságot kell tennie.

Steve Arnold, a haláltáborokat végiglátogató kihallgató tiszt jogos indulattal keresi a b?nösöket abban a világban, ahol a diktatúra egyetlen öröksége a káosz, és ahol csak vesztesek vannak. Számára a képlet egyszer? és átlátható: a gonoszokat meg kell büntetni, a jókat pedig meg kell jutalmazni. Márpedig Steve Arnold biztos a dolgában, az ellenséget legy?zték, a hatalom kiszolgálóinak b?nh?dniük kell. Elvileg még igaza is van, csak hát mifelénk Európában a dolgok néha nagyon összekuszálódnak. Ezt a forgatókönyvíró Ronald Harwood éppolyan jól tudja, mint Szabó István, aki kellemetlen helyzetbe hoz bennünket. Ülünk ugyanis a moziban, és ahogy a film halad el?re, lassan azon kapjuk magunkat, hogy szánalommal vegyes rokonszenv ébred bennünk a karmester iránt.  S?t: mint a filmben szerepl? két fiatal, Emmi Straube és David Wills, mi is kezdünk megbocsátani neki, mert lehet, hogy rossz helyen volt rosszkor, lehet, hogy magánemberként gyáva volt és megalkuvó, de legalább képes volt a háború dühöng? rombolása közepette maradandót alkotni. Már éppen elszégyellnénk magunkat, hogy a morálisan alacsonyabb rend?nek látszó, megtört b?nös pártját fogtuk, amikor színre lép a szovjet tábornok, Dymschitz, aki még jobban összezavar minket. ? ugyanis pontosan tudja, hogy nem mindig az a bátor, aki vész esetén elhagyja  az országot. Mert maradni néha sokkal nehezebb. Most már abban sem lehetünk biztosak, hogy Furtwängler gyáva volt, de akkor miként lehetséges, hogy az amerikai tisztnek is igaza van...?
Csak nézzük ezt a vállaltan egyszer?, hagyományos eszközöket használó filmet, gyönyörködünk Stellan Skarsgard és Harvey Keitel színészi játékában, és épp olyan kellemetlenül érezzük magunkat, mint a karmesteri pálca helyett jegyzeteit szorongató, kényelmetlen széken feszeng? karmester, vagy a megszokott környezetéb?l kiszakított, kihallgató tiszt szerepkörébe helyezett biztosítási ügynök.
Hallgatjuk az érveket, bólogatunk, hol ennek, hol annak drukkolunk - és irigyeljük a kanadai professzort, aki mindig tudja, kinek van igaza. Mi ugyanis hiába töprengünk napokig, vajon ki a b?nös és ki az áldozat, kinek jár büntetés és kinek feloldozás, mint már annyiszor, most sem tudjuk eldönteni.
De legalább láttunk egy jó filmet.

Kapcsolódó linkek

www.cinematrix.hu