A dél-afrikai származású John Cranko (1927-1973) el?ször 1965-ben, Stuttgartban állította színpadra Puskin verses elbeszélését, majd két évvel kés?bb kidolgozta végleges formáját, és ezzel új fejezetet nyitott a balett történetében. Bár a tánc nyelvezete els?sorban a klasszikus formákon nyugszik, Cranko elemelkedett a hagyományos orosz balettre sokszor oly jellemz? édeskés pátosztól, mozdulatai sokkal inkább az érzelmeket, a drámaiságot szolgálják.
Ezt er?síti az Anyegin zenéje is, amelynek összeállítása Kurt-Heinz Stolzét dicséri. Noha minden hang Csajkovszkijtól származik, egyetlen dallam sem hangzik fel az orosz zeneszerz? Anyegin cím? operájából. Stolze kevéssé ismert Csajkovszkij-m?vekb?l, zömében zongoradarabokból válogatott, és hangszerelt egy kész kompozíciót, amely alkalmassá válhatott egy ilyen nagyformátumú, er?s érzelm? balett el?adásához.
Puskin költ?isége, Csajkovszkij orosz hagyományokban gyökerez? muzsikája tehát találkozott John Cranko kifejez? mozdulatvilágával, és a darab végre a Magyar Nemzeti Balett repertoárjára is felkerült. A társulat kett?s szereposztásban vitte színre a darabot, amelyet két kit?n? mester tanított be: Birgit Deharde, a Stuttgart Balett tagja, valamint Ivan Cavallari, aki maga is eltáncolta az Anyegin férfi f?szerepeit.
A címszerepben ifj. Nagy Zoltán, illetve Solymosi Tamás remekel. Szerepformálásuk az unatkozó, spleennel telített dandyt?l a harmadik felvonásban megjelen? megtört, és a szerelemért kétségbeesetten küzd? férfiig szép ívet mutat - mindehhez társul briliáns technikai tudásuk.
Tatjánát Aleszja Popova és Hágai Katalin kelti életre, hatalmas érzelmi energiákat mozgósítva; az els? felvonásban Tatjana rajongón szerelmes fiatal lány, a másodikban visszautasított, összetört szív? szerelmes, a darab csúcspontját jelent? harmadik részben pedig már letisztult, odaadó asszony, akit felkorbácsol Anyegin heves ostroma, ám gy?z benne a tisztesség, és visszautasítja egyetlen szerelmét. Két kiváló balerinánk nyílt szívvel táncolja szerepét - az Anyeginnel való kett?sökben mozdulataik szinte megszólalnak.
Emlékezetes volt Radina Dace és Boros Ildikó mint a bájos fruska, Olga megtestesít?i, akik nagyszer? partnereket kaptak Nagy Tamás, illetve Oláh Zoltán személyében: Lenszkij megformálásuk költ?i és szenvedélyes. Gremin herceg szerepében Szakály György elegáns, szeret? férjként jelent meg, váltótársa, Macher Szilárd is kit?n? partnernek bizonyult.
Az Elisabeth Dalton tervezte, mesésen festett díszletek között, és a leheletfinom, lágy esés? jelmezekben a táncosok nemcsak eltáncolják és eljátsszák szerepeiket, hanem meg is élik azokat. És talán nem túlzás azt állítani: a két premieren nem csak ?k égtek el?
?szi el?adások: szeptember 27-én és november 3-án.
http://www.opera.hu/main.html
Csajkovszkij-Stolze-Cranko: Anyegin
Balett 3 felvonásban, Alekszandr Puskin verses regénye nyomán
Zenéjét Pjotr Iljics Csajkovszkij m?veib?l összeállította és hangszerelte: Kurt-Heinz Stolze
Bemutató: 2002. április 27-én és 28-án, a Magyar Állami Operaházban
Koreográfia: John Cranko
Karmester: Csányi Valéria
Szerepl?k:
Tatjana: Popova Aleszja és Hágai Katalin (Kossuth-díjas, érdemes m?vész)
Anyegin: ifj. Nagy Zoltán (Kossuth-díjas, kiváló m?vész) és Solymosi Tamás
Olga: Radina Dace, Boros Ildikó
Lenszkij: Nagy Tamás, Oláh Zoltán
Gremin: Szakály György (Kossuth-díjas, kiváló m?vész), Jezerniczky Sándor
Madame Larina: Kovács Eszter, Pongor Ildikó (Kossuth-díjas, kiváló m?vész)
Dada: Fajth Blanka, Gulácsi Ágnes
Balettigazgató: Harangozó Gyula