Giorgo Pressburger valamiképp most, diplomáciai hivatala megsz?nése után tér haza, vissza igazán. Aki majdnem kamaszként, 18 évesen hagyja itt Budapestet, a Teleki teret, az ottani zsinagógát, a keresked?, libás és kocsmáros rokonokat - nos, az csak egy ilyen kötettel érkezhet vissza lelkileg, noha van itt még két  nehézség ( a többir?l nem is beszélve): alkotótársa - ikertestvére - már halott.  A nyelv pedig olasz. A nyolcadik kerületi gyermekkor, a holokausztot  túlél? szerencsétlen kis boltosok, tollasok, kocsmárosok, szabók,
Zsákvarrók -  vagy a szocializmus kegyetlenkedései vagy megfélemlítettségük és kétségbeesésük miatt t?ntek el, s err?l a fájdalmas értékvesztésr?l húsz évvel
ezel?tt, olasz nyelven, a Pressburger-fivérek tudósítottak. Ez már majdnem az
abszurd kategóriája. Noha a helyszín megvan valóságosan és irodalmilag is:
Mándy Iván, Moldova György, Fejes Endre és Bereményi Géza m?veiben - de az
?slakosok lelke visszajár, jelen van a Népszínház utcában, a Teleki téren, a
Traumatológia és a Nyugdíjfolyósító szomszédságában.
       A Pressburger-fivérek tíz történetben mesélnek err?l a nyolcadik kerületi,
budapesti térségr?l, s egy specifikus id?szeletr?l: a negyvenes-ötvenes évekr?l,
amelyeket már ?k is személyesen éltek át, - noha emlékeik generációnyi tudással
töltekeztek.  Ha elolvassuk ezt a tíz történetet, olyan felfedezést tehetünk, amelyre
kevés m? indíthat: a szegény, kiskeresked?, piacozó zsidóság és a muzsikus
cigányok lakta izolált világ érzékletes rajzolatát kapjuk - meghatározó alakjai
portréin keresztül.
       Nem a holokausztról  beszélnek, hanem éppen annak túlél?ir?l,
akiket a Rákos-rezsim másodszor is megalázottá és kisemmizetté tesz. A
nyolcadik kerület így az Írás elhívott népének szenvedései és nyomorúsága,
összetartozása és elzárkózása révén mutatkozik meg. Szokások, figurák,
nyelvhasználat, frazeológia, tipizáltan is félelmetes - f?ként asszonyi - arcképek.
        Mégsem szociofotó vagy kissé nosztalgikus múltidézés, ahogyan a
Pressburgerek beszélnek (paradox módon, három magyar m?fordítón?
segítségével, a legszemélyesebb ügyeikr?l, több évtized távolából).
Jelekkel és jövendölésekkel, hátborzongató látogatásokkal és látomásokkal,
álmokkal és rideg tényközléssel nyúlnak vissza a bibliai eredethez, és szinte egy
elemelt, transzcendentális vetületben néznek rá egyenként a kisszer?,
betegségben, nélkülözésben, tébolyban, megszállottságban és félelmekben
szorongó életekre, nagynénik, unokafivérek, harmadízigleni rokonok népes
tablójára.
         Különleges esemény e köny - két évtizedes késlekedés utáni - megjelenése, s
csak örvendezhetünk, hogy err?l a tér- és id?szeletr?l ilyen módon is hírt
kaphattunk. Mikor az Erkel Színházba vagy a Népszínház utcai kínai üzletek
valamelyikébe visz az utunk, ne feledjük, hogy egykor ott élt, kitaszított,
megalázott, látomásokkal vert lelkek s?r? szövés? hálója vesz körül bennünket.
Több és gazdagabb, fájdalmasabb és többértelm?bbb, mint hittük.
Budai Katalin

Giorgio és Nicola Pressburger:
Nyolcadik kerületi történetek
Múlt és Jöv?, Bp., 2002 
138 old., 1650 Ft

Kapcsolódó linkek:
www.c3.hu
http://www.livres.telerama.fr/edito/salon2002_italie
www.tscont.ts.it/PressburE.htm