Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
A légy filozófiája (Archívum)
Ludwig Wittgenstein nyomán szabadon
Szerző: I-Web.hu
2002. július 18. 14:33

Érdekes módon a Berlinben eltöltött közel három hónap alatt egyetlen legyet láttam, de még abban sem vagyok egészen biztos, hogy valóságos volt. Úgy emlékszem, az els? napokban néhány pillanatra beröppent a szobámba, majd gyorsan távozott is az ablakon keresztül. De az egészben az a gyanús, hogy emlékemben e röpke eseménysorozathoz elválaszthatatlanul hozzákapcsolódik édesanyám hangja, amint azt mondja: "te büdös légy". Így pedig csak anyám szokott fogalmazni, mint ahogy egyedül t?le hallottam azt a sajátos összetételt is, hogy be kell csukni a konyhaajtót, mert "tele leszünk legyekkel". Ám mindezt ? ott nem mondhatta, hiszen sohasem járt arrafelé, úgyhogy meglehet, az az egyetlen berlini légy is, amit látni véltem, álom szüleménye volt csupán.
Berlinben tehát nem kell attól félni, hogy tele leszünk legyekkel. Ebben a városban tudniillik, s erre én is csak most, utólag döbbentem rá, nincsenek legyek. Bizonyára egyszer?en kiirtották ?ket. Emellett szól az a tény, hogy az egyik nagyáruházban nem kevesebb, mint huszonhárom fajta rovarirtó szert számoltam össze.
De ha már itt tartunk, meg kell vallanom, nekem mindig is súlyos gondot okozott Ludwig Wittgenstein híres megjegyzése, miszerint a filozófia feladata kisegíteni a legyet a palackból. Minek kisegíteni, amikor úgyis tele vagyunk vele? - tettem fel a súlyos kérdést még ott, a szül?falumban, s természetesen nem tudtam értelmes választ találni rá. Mindenesetre már akkor sem tartottam különösebben épületesnek azt a diszciplínát, amelynek eredményességét azon lehet lemérni, hogy még inkább elszaporodnak konyhánkban a legyek.
Berlinben kellett azonban rádöbbennem, hogy e talányos és látszólag megejt?en ostoba megjegyzésnek micsoda súlyos m?vészetfilozófiai vonzatai vannak, legalábbis lehetnek. A m?vészet vége után cím? legújabb könyvében Arthur C. Danto amellett érvel, hogy a mindennapi nyelv filozófiája, aminek Wittgenstein volt a f? kezdeményez?je, milyen bravúros párhuzamba állítható a hétköznapi banalitásokat ünnepl? pop arttal, amelyben viszont Danto - szerintem joggal - a posztmodern m?vészet berobbanását éri tetten. A párhuzam meger?sítéseképpen a neves m?vészetbölcsel? épp Wittgenstein légy-hasonlatához nyúl vissza, külön kiemelve, hogy a nagy osztrák filozófus a légyre hagyta annak eldöntését, hogy milyen úton-módon küzdje ki magát a palackból, már amennyiben egyáltalán szándékában áll ilyesmi. Vagyis, a szigorú modernizmussal szemben, amely megpróbálta egyértelm?en meghatározni, mi hogyan legyen, a wittgensteini légyben Danto számára nem kevesebb, mint a határtalan posztmodern szabadság testesül meg, amit egyébként a kiváló New York-i m?vészetfilozófus nem gy?z ünnepelni. Csak egy dolgot nem vesz számításba, azt tudniillik: vajon mit ér az a fene nagy szabadság és pluralizmus, ha nincs aki éljen vele? Ha, mint arra berlini tapasztalataim óvatosan figyelmeztetnek, nincs légy.

Seb?k Zoltán

 

 

 


 

 
 
Jelenleg 5 olvasó böngészik a Papiruszon

Ingyen hirdetés | Fesztivál, rendezvény
Weboldal készítés