A regény története bizonyos szempontból egyszer?: van egy, a húszas évei elején járó fiatalember, akit kidob a barátn?je, ? pedig nekivág, hogy újat találjon. Eddig semmi eredetir?l vagy izgalmasról nincs szó, ám a folytatás annál érdekfeszít?bb, mert ?vállalkozása? nem sikerül. A lassan ámokfutássá fajuló, éveken át tartó, majd négyszáz oldalon dokumentált keresgélés nem vezet eredményre, a nagy ?t nem sikerül megtalálnia. Ennek okait maga a f?h?s is elemezgeti, aki bár hihetetlen mennyiség? id?t és energiát öl a feladat megvalósításába, s ezáltal széleskör? tapasztalatokra tesz szert, lassan dolgozza fel a külvilágtól, s f?leg a lányoktól kapott információkat.

Beregi Tamás

Kifejezetten tanulságos például az a rész, amikor különböz? lányok (akik nem mind adták meg a címüket) postaládájába hajnalonként virágokat helyez. Ez az alapvet?en romantikus gesztus az alanyok többségében ellenérzést vált ki, talán mert azt gondolják, hogy a szegény legény pszichopata - de ezt talán t?lük kéne megkérdezni. Az viszont kiderül, hogy h?sünk nem pszichopata, s?t: nem is szex?rült, csak egy átlagos pasi, aki szeretne egy takaros menyecskébe bújt kis tigrist, aki mellett esténként álomra hajthatná fejét.

Éveken át zajlik a N? keresése, a kilencvenes évek budapesti undergound  vadonjában, a Szigett?l a Rácz Kertig, Kapolcstól Diósgy?rig, de nem találja, és csak nem találja. Mindenesetre az évek nem múltak el nyom nélkül, hiszen itt van a könyv, ami nemcsak a szavak, hanem a matematika nyelvén is megpróbálja leírni a leírhatatlant. A kötet nosztalgiázni vágyó harmincasoknak ideális, kezd? n?vadászoknak pedig kötelez?.

Beregi Tamás: Egyetleneim (Európa Könyvkiadó, 2003, 391 oldal, 2300 forint)