Egy lap Ivana Armanini képregényéből

Ha tájainkon valaki a képregényt veszi szájára, akkor rögtön Dargay Attila neve jut eszembe. Különféle Mikszáth- és Jókai-regényeket feldolgozó munkái a m?faj kicsúfolásai voltak, melyekben a szöveg mértéken felül eltelevényesedett az amúgy is fantáziátlan rajz felett. Pedig akárhogy is vesszük, a képregény els?sorban látvány, képi akció s csak másodlagosan írott beszéd. Vagyis csak annyira regény, amennyire egy sírfelirat h?seposznak nevezhet?. Még kommersz változata sem lehet túlságosan szószátyár, nem beszélve m?vészi igénnyel alkotott produkcióiról, melyekben a képi gondolkodásra a legújabb beszédstílus szellemében tanítják az ?olvasót?. Ez pedig még mindig a posztmodern eklektikája.

A f?városi galériák festészetkultusza rendesen kiszorítja ezt a több figyelmet érdeml? m?fajt, ezért inkább csak folyóiratokban (pl. Punctum, Ica naplója) dugja fel a fejét, vagy például Dunaújvárosba kell zarándokolni, ahol - úgy fest - tartós szimpátiával viseltetnek iránta. Ott ugyanis már több alkalommal csillogtatta meg erényeit: 1998-ban a Strip-Tease cím? kiállításon amerikai és japán alkotások szerepeltek, s mutatóba itt-ott a Kortárs M?vészeti Intézet más csoportos tárlatain is felbukkant. Pentele m?vészszervez? macherjai meglepetéssel szolgálnak a jelenlegi nemzetközi bemutatón, hiszen vállalták, hogy a külföldi szerz?k túlsúlya ellenére is közönség elé viszik a nem túl zajos hazai szcéna néhány kiemelked? alkotását - melyek pedig színvonalukat tekintve a kilencedik m?vészet antológiájába is joggal pályázhatnának.

Goran Cvek és Emil Jurčan alkotása

Árvai Boris, Csáki László, Filó Vera, Roth Péter és a zomancangels álnév mögött rejtez? magyar alkotók törekvéseit jeles macedón, horvát, szlovén, lengyel, cseh és francia szerz?k er?sítik. A franciák köztudott képregény-nagyhatalmi pozíciójuk, a lengyelek er?s grafikai kultúrájuk, a délszlávok pedig szubkulturális tradíciójuk folytán verik a kelet-európai mez?ny javát. Velük egy fedél alatt kiállítani tehát nem kis megtiszteltetés a körülbelül egy évtizednyi nyugdíjévet összekapart magyar kiállítók számára, akik - ha kevesen is vannak és még ugyancsak akad bepótolni valójuk - egyértelm?en eltökélt tehetségek. A szervez?k jó meglátását mindenképpen dícséri, hogy a jelenkori képz?m?vészet standardjainak vetületében kibontakozódó hazai alkotókat egy ilyen er?s mez?nyben igyekeznek tökéletessé formálni. Egy biztos: a legfrissebb kifejez?eszközökkel szuverénül bánó fiatalok már most ráéreztek a m?faj lehet?ségeire és dualista természetére. Tudniillik arra, hogy szórakoztatni nem csak kommersz, hanem m?vészi eszközökkel is lehet.        

A kilencedik m?vészet vagy európai látkép
cím? nemzetközi képregény-kiállítás
május 16-ig tekinthet? meg.
(Kortárs M?vészeti Intézet, Dunaújváros, Vasm? út 12.)