Holnaptól a New York-i Modern M?vészetek Múzeuma megnyitja ideiglenes otthonának kapuit az egykori Swingline gyárban, a Queens Boulevard és a 33. utca sarkán. A kerületet évek óta egyre több múzeum és m?vész népesíti be, így a MOMA érkezése ennek a folyamatnak csupán a legújabb állomása.
 A Modern M?vészetek Múzeumának Queens-i helyszíne – Michael Maltzan közös alkotása Scott Newmannel – valamivel kisebb, mint a "belvárosi" eredeti. A csökkenés a kávéházi fér?helyek számát tekintve a leglátványosabb (itt alig ötven fér?hely van), így elképzelhet?, milyen tülekedés lesz a büfében, amikor jöv?re megérkezik a Matisse és Picasso vándorkiállítás.
 Az ablaktalan, csiszolt betonpadlójú múzeum, mozgatható falaival és a mennyezeten végigfutó csövekkel er?sen emlékeztet egy raktárházra. Mégis van valami megindító és találó abban, hogy a felbecsülhetetlen érték? Cézanne-okat és Braques-okat ebben a hevenyészett, dísztelen környezetben látjuk: olyanok, mintha csak most készültek volna el.
Az egyik teremben ún. „Autótestek” állnak – öt pompás automobil a múzeum gy?jteményéb?l. Máig rejtély, hogy a múzeum – amely több, mint fél évszázada gy?jt és állít ki autókat, valamint egyéb közlekedési eszközöket – miért érzi feladatának formatervezett tárgyak bemutatását, hiszen a Guggenheim már négy évvel ezel?tt felhagyott a motorkerékpárok kiállításával.
 Jóval kisebb hely van a festmények bemutatására, de a múzeum látogatók kedvencei (mint például Picasso „Avignoni kisasszonyai”) azért elegend? teret kapnak. Érdekes, hogy itt több alkotást láthatunk a fiatalabb nemzedék képvisel?it?l, mint az 53. utcában. A festményeket bemutató utolsó teremben keverednek a háború utáni képek a 90-es években született alkotásokkal – bár az elrendezés túlzsúfolt hatást kelt, akad néhány meglepetés is, köztük Jajoi Kuszama, Dieter Roth, Lucio Fontana, Piero Manzoni, Chris Ofili és Richard Tuttle szokványostól eltér? munkái.
 A  kiállítás sajátos képet ad az elmúlt századról: együtt láthatjuk Mondriant, Ellsworth Kellyt és Blinky Palermót, vagy Matisse-t és Pollockot.
Az egyik teremben Rudy Burckhardt kevéssé ismert, Queens-t bemutató képei láthatók: a fényképek az 1930-as évek végén és a ’40-es évek elején készültek. Burckhardt nem sokkal a képek készülte el?tt érkezett bevándorlóként New Yorkba, és beleszeretett a város félrees?, lenézett negyedébe.
 Az új helyszínen nyílt meg a Tempó cím? kiállítás. Ennek az átfogó, globális gondolkodást tükröz?, sajátos kísérletnek az a  célja, hogy bemutassa az id? és a ritmus fogalmát a modern képz?m?vészetben. A MOMA gy?jteményét kiegészítik a frissen beszerzett vagy kölcsönkapott m?vek (többek között Paul Pfeiffer, I?igo Manglano-Ovalle és Nadine Robinson alkotásai). A tárlaton látható Charles Ray „Körbeforgó köre”  - egy fehér falon pörg? fehér korong, amely olyan gyorsan forog, hogy szinte láthatatlanná válik. Ceal Floyer „Tinta  a papíron” cím? videófilmjében pedig egy kört rajzolnak a papírra, az óramutató járását követve. A „Tempó” inkább afféle nyári csoportos kiállítás – ha nem túl nagy várakozással érkezünk, akkor kifejezetten üdít? és szerencsére nem túl nagy.
 Az még a jöv? zenéje, hogy ez a nem túl nagy múzeum eléri-e a korábban Los Angelesi Ideiglenes Kortárs Múzeumnak nevezett gy?jtemény rangját. Az a Los Angeles-i Kortárs M?vészetek Múzeumának ipari telephelyén kezdte pályafutását, de annyira népszer?nek és hasznosnak bizonyult, hogy állandó kiállítóhellyé vált. A Queens-i épület mind funkcióját, mind megközelíthet?ségét tekintve magában hordozza ennek lehet?ségét.
  A „Tempó” cím? kiállítás június 29-én nyílt a Modern M?vészetek Múzeumában, Queensben és szeptember 12-ig látogatható; az „Autótestek: Sebesség, Sport, Utazás” szeptember 17-ig tart nyitva;a  „Séta az Astorián és Queens más részein át: Rudy Burckhardt fényképei” pedig november 4-ig.

www.moma.org