|
|
|
|
|
Amikor a gumitappancsos gyerekek benéznek az ablakon (Új kor)
Beszélgetés Hajós Andrással, a Magánszám cím? show m?sorvezet?jével
|
Szerző: Kovács T. Gábor
2003. április 14. 09:39
|
- Hogy lehet egy beszélget? show-nak olyan címet adni, hogy Magánszám?
- Mindenképpen el kívántuk kerülni, hogy a címben szerepeljen a ?show? kifejezés és az ezzel kapcsolatos showviccek, showjátékok, amiket showkan rendkívül showrakoztatónak találnák, szerintünk viszont showtlanok. Az ilyen típusú m?sorok mindig egy személyiség köré épülnek, és akkor tudnak sikeressé válni, ha a m?sorvezet? önmagában szórakoztató és sokoldalú. Ezt kívántuk kifejezni a címmel, valamint azt az alig leplezett szándékomat, hogy el?bb-utóbb rólam szóljon az egész m?sor. Ugyanis elviselhetetlenül exhibicionista pojáca vagyok, és minden másodpercben én akarok szerepelni. A legjobban annak örülnék, ha folyamatosan közvetítenék az életemet, és azt minden állampolgárnak kötelez? volna nézni. Na jó, mondjuk hétf?n lehetne szünnap?
- A m?sort az els? két adás után - egy kivételével - alapvet?en pozitív kritikák fogadták, amelyek elismerték, hogy meglep?en újat hozott: intellektuálisan önirónikus, sablonokat sutba dobó produkció. Ezzel többek szerint rögtön el is vesztette a néz?k nagy részét.
- Azóta már született még két kivétel, és gondolom fognak is még a m?sorról rosszat írni. Engem inkább a pozitív kritikák leptek meg egy kicsit. Egyrészt nem gondoltam, hogy ilyen hamar ránk irányul a figyelem, és egyetlen dologtól rettegtem igazán: az érdektelenségt?l. Másrészt -bár jól esnek - nem mindenben tudok egyetérteni a dicséretekkel. Szerintem nem hoztunk meglep?en újat. Egy réges-régóta létez? m?faj kereteit vettük át, a világon minden talk-show vagy latenight-show ilyen. A Magánszám abban más, hogy én vagyok a m?sorvezet?je, én azonban nem vagyok meglep?en új. S?t, 30. születésnapom óta meglep?en réginek érzem magam, és már az is négy éve volt. De nem ragozom tovább, a kritikák miatt különben sem szabad fanyalogni. Még akkor sem, ha dicsérnek.
- Mégis, már a második m?sor után azt olvasom: ?Hajós Andrásnak furcsa komplexusa van. Nem meri használni az eszét. Nem mer értelmesnek mutatkozni.? Szerinted a sikeres show-ért le kell menni bohócba?
- Elárulom, hogy bohócba ?fel? kell menni. Aki nem hiszi, az menjen el egy óvodába, és próbáljon meg egy óráig szórakoztató lenni a gyerekek el?tt. Egy percen belül négykézláb fogja magát találni, és állathangokat fog utánozni. És az egy óra leteltével nem szégyenkezni fog, hanem büszke lesz. Azonkívül honnan tudják, hogy mennyi eszem van? És mi van, ha úgy gondolom, hogy nincs annyi, hogy a televízióban ?osszam az eszet?? Nincsen komplexusom, s?t, teljesen rendben vagyok magammal. Tudom, hogy mennyi eszem van, és azt is tudom, hogy mikor mennyit kell használnom bel?le. Az ész, a m?veltség és a rátermettség folyamatos bizonygatása egy számomra szánalmas komplexus, a félelem megnyilvánulása volna. Vannak dolgok, amiket nem csak ésszel lehet elérni, ott van például a csajozás. Vagy a pasizás.
- Van egyáltalán középút a kommersz és az alternatív show között? Vagy egyszer választani kell: megszoksz, vagy megszöksz?
- Nincs középút. Csak siker van vagy bukás! Mindenki a sikerre törekszik, recept pedig nincs. Csak a f?z?m?sorokban. Én pedig ??z?? m?sort csinálok.
- Ismersz követend? példát? Vagy olyat, akit érdemes követni?
- Soha nem voltak példaképeim, alkatilag alkalmatlan vagyok arra a viszonyra, hogy idolokért rajongjak. Persze tanulni és lopni mindenkit?l lehet. Attól is lehet tanulni, akire egyébként azt mondja az ember, hogy: ?te jóisten, ezt a fostalicskát! Istenem csak nehogy egyszer én is??. Követend? példám pedig minden olyan ember, aki szereti a munkáját, és amikor tisztességgel elvégezte, akkor este azt tudja mondani magának: ma jó napom volt, rendesen dolgoztam, és majdnem minden sikerült, amit akartam. Egy dolgot elcsesztem, de azt holnap kijavítom, azt is tudom már, hogy hogyan. Na aludjunk, mert holnap kemény nap lesz, a gyerekek meg hatkor kelnek?
- Mennyiben értesz egyet azzal az állítással, hogy ?az a modor, amit Hajós András m?sorvezet?ként követ, a régi id?k televíziójától ered??
- A régi id?kben kezdtem el televíziózni, már úgy értem, néz?i oldalról. Rutinos és sokat tapasztalt néz? vagyok, szerénységem persze tiltja, hogy felsoroljam azt a sok száz m?sort, melyet nagy ív? pályám alatt végignéztem. Nyilván hatással voltak a stílusomra, akárcsak a szüleim, az olvasmányaim, meg az iskoláim. De ha szabadna kérnem, én nem elemezném magam, mert ízléstelen lenne. Most csak jó dolgok jutnak így hirtelen az eszembe (amit meg amúgy se nagyon merek használni).
- Ez a m?sor sohasem lesz hárommillió gumitappancsos hülyegyerek kedvence - állította egy másik kritikus. Kiknek szól a Magánszám?
- Óvatosabbnak kéne lenni ezzel a hülyegyerekezéssel! Ha a cip?-divat a jelenlegi trend szerint fejl?dik, pár éven belül két-három méteres cip?talpak lesznek. Akkor aztán a gyerekek felérnek az elfántcsont-torony ablakáig, azt mondják hukk, az ijedtségt?l meg ki tanál esni a Pulitzer-díj a kézb?l, tán meg is reped.J
- Mennyire magánszám a m?sorod?
- Van egy remek kis kreatív stábom, akik régi barátok is egyben. Együtt találjuk ki az ötleteket. Ismernek engem, és tudják, hogy mi fekszik nekem és mi nem. Természetesen a végs? formába öntés mindig az enyém. A szövegeim egy része amúgy is improvizáció, ilyenkor csak a téma van meghatározva nagy vonalakban. Egyébként a stáblistán láttam meg, hogy én ?vezet? író? vagyok. A következ? stáb-találkozón utaltam erre a fiúknak, de kiröhögtek és elvették a sörömet. Kés?bb, demokratikus m?ködésért cserébe, visszakaptam.
- A m?sor eddig hangsúlyozottan rájátszik arra, hogy kezd? m?sorvezet? vagy, s?t erre épül több poén. Meddig lehet még ezt a forrást kiaknázni?
-Ez a valóság, kezd? m?sorvezet? vagyok. Összesen háromszor vezettem m?sort. Addig fogok err?l beszélni, amíg ez a valóság, és ez foglalkoztat. Én nem a médiabiznisz boszorkánykonyhájában írom patikamérlegen a témáimat, hanem a saját konyhánkban a szaftos abroszon. Ösztönösen érzem, hogy a televíziózás titka, a hitelesség. Ehhez az utolsókig fogok ragaszkodni, és ebbe belebukni is hajlandó vagyok. Az is lehet, hogy örökre err?l fogok beszélni, és akkor a néz?k azt mondják: uncsi vagy, szevasz, átkapcs! Akkor legfeljebb majd megint kell keresnem egy olyan állást, amiben önmagam lehetek. Eddigi életemben háromszor megcsináltam már, megvan a know-how.
- Egy befutott showman sztár, akinek ?kötelezettségei? vannak. Mikor olvasunk könnyes-bús riportot Andriska gyermekkoráról a mama el?adásában, vagy meghatóan kedves családi történetet valamelyik sztármagazinban?- El lehet ezt kerülni?
- Messze van még az a befutás. De a családomat már most igyekszem a lehet? legtávolabb tartani a nyilvánosságtól. Ha valaki tud érdekes lenni önmagában, akkor a sikere nem azon múlik, hogy mellette áll-e a fényképen egy édes kis szöszi gyerek, meg a házastársa szponzorruhában. Különben is, az ilyen képekhez takarítani kéne otthon, azt pedig SOHAAAAAAAAAAA!!!!!!!!!!!!!!!!! |
|
|
|
Jelenleg 3 olvasó böngészik a Papiruszon |
Ingyen hirdetés | Fesztivál, rendezvény
Weboldal készítés
|
|