Valami n?i ösztön azt súgta, hogy a megnyitóra ne vigyem magammal a gyereket. A f?épület aulájába lépve tekintetem lázasan kereste a kiállítótermet. A szemben lév? körpavilon nyüzsg? forgataga a megnyitóra való készülést sejtette. De hol van a kiállítás? Felidéztem az iskolában tanultakat, és a gondolatokat rengeteg kép kísérte. Azonban ezek a képek nem materializálódtak a hatalmas épületben.

A kiállítás nem más, mint egy alig tíz méter átmér?j? körpavilon néhány fotóval, és egy óriás molekulával. A rövid, ám kedves megnyitót az angol kutatók közvetlensége jellemezte, és példás tisztelete azon budapesti középiskolások iránt, akik a két méter magas DNS-makett elemeit összeállították.

Fotó: Tuba Adrienne

Amikor végre elszivárgott a tömeg, ott álltam a kör közepén egyedül. Én és az emberi DNS-óriás. "?" rengeteg információt tartalmaz a spirálban felfutó gömböcskéiben, én viszont teljesen üres voltam. Körös-körül angol szöveg. El?ször szégyelltem magam, mert nem értem. Aztán eszembe jutott, hogy Bécsben az orosz impresszionisták kiállításán sem csak cirill bet?ket láttunk. És a portás szörny? kiejtéssel ugyan, de magyarul köszönt el t?lünk. 

Utólagos tájékoztatásul a British Counciltól megtudtuk, hogy a kiállításhoz készült magyar nyelv? információs anyagokat április 2-án viszik fel a Millenárisba.