|
|
|
|
|
Nincs kedvem évtizedekig várni (Életrajz-tár)
Beszélgetés Baráthy Györggyel
|
Szerző: Albert Mária
2003. március 25. 10:12
|
- Társulatnak tekinthet? az Artéria?
- Ezt még korai lenne kijelenteni. Nincs állandó játszóhelyünk, a társaság tagjai sokfelé dolgoznak - és tulajdonképpen költségvetés nélkül készítjük az el?adásokat. Mi magunk sem vagyunk határozottak ebben a kérdésben.
- Hogyan állt össze mégis ez a formáció?
- Körülbelül egy évvel ezel?tt keresett meg a jelenlegi csapat három tagja, hogy éppen most végeztek színi tanulmányaikkal, és mi lenne, ha csinálnánk valamit együtt. Eleinte nem is vettem túlzottan komolyan a dolgot... Éppen színm?vészetis hallgatókkal próbáltam Ibsen Nóráját, de végül nem tartottunk bemutatót. Túl sokáig húzódtak a próbák, nehezen haladtunk, belefáradtunk. Ekkor találkoztam ezzel a három fiatallal, és a Nóra helyett mutattuk be Kelet-Nyugat cím? el?adásunkat a Kolibri színházban. Az est három egyfelvonásosból állt: egy Mishima no-drámából, és Diana Son koreai származású amerikai írón? két darabjából. Ezt az el?adást játszottuk Pécsen és Kapolcson is.
- Ekkorra már a jelenlegi társasággal dolgoztál?
Nem, abban az el?adásban hárman játszottak közülük: Hajós Eszter, Tabi Orsolya és Hetényi Zoltán. Teljes függetlenségben, a színházaknál szokásos egyeztetési gondok nélkül dolgoztunk akár napi hat órát is. Önfeledt és boldog id?szakot töltöttünk együtt - még ha be is kell látni, hogy bájos, de vakmer? próbálkozás volt ez egy olyan hihetetlenül nehéz m?fajjal, mint amilyen a no-dráma. Közben, már nyáron, szintén velük, dramaturg-vizsgaként készítettem az egyetemen egy félórás angol nyelv? produkciót, Amateur címmel - ez már az Algebra el?djének tekinthet?. A cím részben erre a periferiális létezésre utalt, amit megélünk.
- Honnan jött az Algebra ötlete?
- Az volt az elképzelésem, hogy filmszer?en váltakozó, rövid jelenetekb?l álló el?adást készítsünk, amely direkt kapcsolatot teremt a néz?vel, vagyis a szerepl?k kibeszélnek, rákérdeznek a legintimebb dolgokra is. Az is világossá vált, hogy több szerepl?re van szükségem. Ekkor társult hozzánk Fodor Annamária, Simon Kornél, Vincze Márton és Sáfár Kovács Zsolt. Olyan színészeket kerestem, akiknek érdekel a személyisége, de hasonló élethelyzetben vannak, mint mi - vagyis nem lehetetlen egyeztetni ?ket a produkcióra. Az Algebra története több, egyforma fontosságú szálon fut, ezeket a szálakat nagymértékben a szerepl?k személyére írtam. Sok minden van a darabban a saját életünkb?l. Egy-két színész számára viszont valóban szerep, amit játszik. A többiek vagy valóban ilyenek, vagy lehettek volna, ha nem alakul máshogy az életük.
- Vagyis tulajdonképpen közösen írt darabról van szó?
- Nem, szükség volt rá, hogy kész szöveggel kezdjünk dolgozni. Akkoriban még nem ismertük egymást igazán, tehát gyakran a képzeletemre hagyatkoztam - és kiderült, hogy véletlenül ráéreztem nagyon sok ember bels? világára. Kísérleteztünk. A no-darabokban a színészek geometriai elemként m?ködtek, igyekeztünk elhagyni minden gesztust, pszichologizáló mimikát. Ez nagyon jót tett a szerepl?knek, egyre jobbak és jobbak lettek t?le.
- Jobban érdekel az alternatív színházi forma, mint a k?színházi?
- Egy profi társulatban nyilvánvalóan kevésbé lehet kísérletezni. De világos, hogy a szükség is ezt a formát hozza számomra. Nem lázadásból dolgozom mostoha körülmények között, egyel?re nincs más lehet?ségem. De a társaság minden tagjában er?s a szándék, hogy színház közelében dolgozzon.
- Tehát lehetséges, hogy hosszú távon új társulat szüleik?
- Jó lenne együtt maradni. Még egy-két évig talán azt is bírjuk, hogy éjszakánként dolgozzunk a darabokon... El tudom képzelni, hogy ebb?l a csoportból, illetve bizonyos tagjaiból id?vel tíz-tizenkét f?s társulat alakulhat ki. De ehhez persze az is kell, hogy egy id? múlva legalább minimális szinten megéljenek bel?le az emberek. Mindenesetre már dolgozunk a következ? el?adáson.
- Mi lesz az?
- A címe Szemfényvesztés, a humor sokkal fontosabb lesz benne, mint az Algebrában, még ha egyenes és következetes folytatása az el?z? munkánknak is. Több improvizációval is dolgozunk, hiszen sokkal jobban ismerjük már egymást, mint egy évvel ezel?tt. Kezdetként arról beszélgettünk, hogy ?k mit játszanának szívük szerint, és hogy én mit gondolok hasznosnak a fejl?désük szempontjából, és persze, mindenkinek fontos volt, hogy olyat csináljunk, amit korábban még nem. Megint éjszakánként dolgozunk, hiszen a feltételeink nem sokkal jobbak, mint korábban.
- Számodra mi ennek a megoldása?
- Rájöttem, hogy a saját dolgaim jobban érdekelnek. A dramaturg szakmában a munkád feloldódik valaki más, történetesen a rendez? koncepciójában. Be kell, hogy lássam, erre alkatilag kevésbé vagyok alkalmas. Nehezen viselem, ha megmondják, mit kell csinálnom, és kivel. Számomra nagyobb kudarc lenne egy k?színház dramaturgjaként dolgozni, mint valami egészen másból élni, és közben akár pénz nélkül is folytatni a munkát a saját elképzeléseim szerint. Vannak jó visszajelzéseink, több lap foglalkozott már az el?adással... Ahhoz képest, hogy egy évvel ezel?tt három ismeretlen emberrel szemben álltam egy tornateremben, ez egész jelent?s eredmény. Nekem fontosabb, mint évtizedekig várni a nagy lehet?ségre a "profi világban". |
|
|
|
Jelenleg 3 olvasó böngészik a Papiruszon |
Ingyen hirdetés | Fesztivál, rendezvény
Weboldal készítés
|
|