"Az utolsó elalvás mögött/ fekv? képekben korszakjelz?k t?nnek el?" - hangzott el 1973 nyarán Algol László performanszán, néhány nappal azután, hogy hatósági úton bezárták a balatonboglári kápolnam?termet. Valóban a hazai m?vészettörténet egyik mérföldköve volt ez az 1970 és 1973 között m?köd? kolónia - a m?vészeti gondolkodásmód változásának ékes bizonyítéka.

Galántai György képz?m?vész 1966-ban talált rá az elhagyatott kápolnára. Nemsokára bérleti szerz?dést kötött a kápolna m?vészeti célú felhasználására az egyházi hatóságokkal. 1970-ben, a felújítások után, a helyszín már alkalmassá vált arra, hogy alternatív m?vészeti intézményként otthont adjon nyaranta a rendezvényekkel egybekötött Kápolna Tárlatoknak. Négy éven át számos hazai és néhány nemzetközi kiállítás, koncert, irodalmi és színházi el?adás, filmvetítés, m?vészeti akció volt a temet?dombon álló épületben. A hatóságok azonban nem t?rhették szó nélkül a hivatalos fórumok által el nem ismert fiatal avantgárd m?vészek "felforgató tevékenységét". Számos támadás érte az "intézményt", Galántai tehát 1972-t?l magánm?teremként m?ködtette tovább. A kápolna így még két nyáron keresztül az id?közben egyre inkább a koncept, performansz, akcionizmus, stb. irányába tájolódó képz?m?vészet kiállítóhelyeként funkcionált.

1974-ben bekövetkezetett az "államosítás", a m?terem a hivatalos m?vészet céljait szolgálta ezután. A balatonboglári események, a betiltás után, el?ször 1990-ben kaptak nyilvánosságot.
"A pártnak irodalompolitikája volt, képz?m?vészetpolitikája nem" - idézi a történtek jelent?ségét felmér? Sasvári Edit. A kötet - többek között - ezt a hatósági káoszt is bemutatja. Nem a Bogláron készült m?vek, kiállítások, események m?vészeti értékelésével foglalkozik, nem m?vészettörténeti kézikönyv, hanem kordokumentum, egy kultúrpolitikai jelenség feltárása. Sasvári Edit alapos tanulmánya körülbelül egy évtized, a 60-as évek közepét?l a 70-es évek derekáig tartó korszak társadalmi körképét tárja az olvasó elé.


Két szemlélet ütközik meg, a változtatni akaró fiatal avantgárd m?vészek nézetei szembesülnek az állami szervek hivatalos álláspontjával. Galántai György, a szervez? és résztvev? leírása a szemtanú precizitásával közelíti meg a Boglár-projektet, ezt egészíti ki a kronologikus sorrendet követ? Eseménytörténet-fejezet, amely az 1966 és 1974 közötti történéseket rögzíti. A most el?ször publikált több száz fotó, a m?vészeti rendezvények eredeti szöveges dokumentumai bizonyíték erej? források. Különleges találkozásokra döbbenünk rá - gyakorlatilag a kor minden kísérletez? m?vésze megfordult a temet?dombon álló épületben. A résztvev?kkel 1998-ban, majd huszonöt évvel a kápolna bezárása után készített interjúk, visszaemlékezések tanúskodnak a boglári "intézmény" korabeli jelent?ségér?l és a m?vészeti élet kés?bbi fejl?désére gyakorolt hatásáról.

A dokumentum-köteg, Galántai György a hivatalokkal és m?vészekkel folytatott levelezéséb?l, jegyz?könyvekb?l, állambiztonsági aktákból, jól illusztrálja a hatóságok alternatív m?vészethez viszonyulását, és az egész éra m?vészetpolitikai hátterére rálátást ad. A Törvénytelen avantgárd fontos m?. Nemcsak egy korszak kultúrtörténetét világítja meg, hanem a különböz? esztétikai, elméleti és személyes ellentéteket leküzd? fiatal m?vészek összefogásának és hatalommal való szembeszegülésének négy éven át tartó ritka pillanatát dokumentálja.

Törvénytelen avantgárd
Galántai György balatonboglári kápolnam?terme 1970-1973
Szerkesztette Klaniczay Júlia és Sasvári Edit
Artpool-Balassi, 2003
www.artpool.hu/boglar