Ikerpálya az övék. Életrajzukban számtalan az azonosság, ami mától újabbal b?vült: 60 évesen megkapták a legmagasabban jegyzett m?vészi elismerést. Mindketten 1943-ban, alig három hónap eltéréssel születtek. A Színm?vészeti F?iskolát is szinte egy id?ben végezték, igaz egyikük színész, másikuk rendez? szakon. Azonos évben, 1985-ben lettek igazgatói két budapesti teátrumnak: Marton László a Vígszínházat, Bálint András a Radnóti Színházat irányítja, azóta is.

Bálint Andrást, miközben Pécsett, majd a Madách Színházban játszott, filmszerepei révén az egész ország hamar megismerhette. Akár az Álmodozások korára, az Apára, a Fényes szelekre, a Szerelmesfilmre, vagy a többi nagysiker? alkotásra gondolunk, majd mindig lázadó, elmélked?, igazságot keres?, az áldozat szerepét vállaló fiatal értelmiségit alakított. Alkata és bels? meggy?z?dése egyaránt ezekre predesztinálta. A filmb?l egyszer csak valóság lett, a Mafilm színésztársulatának tagjaként benyújtott meglep? és nagyív? pályázata révén a Radnóti Színpad igazgatói székében találta magát. Mert akkor még színpadnak hívták a piciny Nagymez? utcai teátrumot, amelyb?l intellektuális késztetésével és tudatos, következetes munkájával Bálint András a f?város egyik legizgalmasabb, a szakma és a közönség által is nagyra értékelt polgári Színházát hozta létre.

Direktori munkája mellett el?bb el?adóestjeivel, majd érett szerepformálásaival nyújtott maradandót, s dicséretére legyen mondva, nemcsak f?szerepekben. Kit?n? karakterformáló képességér?l például a Házt?znéz?ben vagy a Rokonokban adott számot. Polgári színház lett a Radnóti, amelyben évek óta a kísérletezésre, a meghökkent?en új hangvétel?  el?adások színrevitelére is helyet biztosít Bálint András. Megteheti, a folyton telt házas el?adások ?t igazolják.

Marton Lászlónak könnyebb, vagy nehezebb dolga van/volt-e, mint Bálintnak? A kérdés eldöntésére aligha vállalkozna bárki is. Tény: ? el?bb a Vígszínház rendez?jeként, majd f?rendez?jeként bizonyította, hogy képes a nagy múltú körúti épület hagyományait továbbvinni. S?t nem csupán tovább vinni, de új színekkel is gazdagítani. A legemlékezetesebb példa erre a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. A legendás színrevitel mámorító pezsgést hozott a színház életébe, és néz?terét megtöltötte azokkal a fiatalokkal, akik máig h?séges hívei a Vígnek. Marton fiatalos lendülete azóta is töretlen, pedig az igazgatóként átvett, több mint száz éves "stafétabot" súlyát nem könny? cipelni.

Közben megbirkózott a patinás épület remekül sikerült rekonstrukciójával, mialatt a Nyugati pályaudvar melletti sátorban, tábori körülmények között is tartotta társulatával a megszokott színvonalat. Megtartani, meg?rizni valamit pedig nem tartozik a könny? feladatok közé, amir?l másik játszóhelyükön, a Pesti Színházban sem feledkezhetett meg egyetlen pillanatra sem. Marton László teherbírására jellemz?, hogy külföldi felkéréseknek is gyakran eleget téve a határon, s?t a tengeren túl is öregbítette a magyar színházm?vészet hírnevét:  1990 óta a londoni Guildhall School of Music and Drama tiszteletbeli tagja, 1997 novemberétol pedig az Society of Stage Directors and Choreographers (USA) fogadta tagjai sorába.

Marton László Bálint Andrással együtt hosszú évek óta megbecsült tanára a Színm?vészeti Egyetemnek, ami mindenképp örömteli a jövend? m?vészek és a leend? közönség számára is. Életútjukat, és a ma átvett Kossuth-díjuk nézve különösen az.