Giacomo Balla: Mozgó autó, 1913

A háborút, a militarizmust, a patriotizmust, az anarchizmust dics?ít? eszmét egy akkor éppen Párizsban él? olasz, Filippo Tommaso Marinetti vetette papírra. A Le Figaro cím? lapban megjelent manifesztum  a társadalom megújítására, a hagyományok elvetésére szólít fel, minden korábbi lerombolására, miközben  a technikai haladást, a mozgást, a sebesség szépségét hirdeti, s emellett, vagy ebb?l következ?en egy új életérzést is. Marinetti mind anyagi, mind szellemi vonatkozásban rendelkezett minden, az eszmék terjesztéséhez szükséges képességgel, s mivel nem volt válogatós az eszközökben, a röplapok, kiáltványok, esti beszélgetések hamarosan célba értek, s a koncepció villámsebesen terjedt át szinte valamennyi m?vészeti ágra.

Umberto Boccioni: A nevetés, 1911

A ma embere számára a legjobb betekintést a futurizmusba a képz?m?vészet  nyújtja - ezért is választotta  témául a Kunstforum igazgatója az irányzat legjellegzetesebb kilenc esztendejét, az 1909-t?l 1918-ig terjed? id?szakot. A kiállított alkotók, Giacomo Balla, Umberto Boccioni, Carlo Carla, Luigi Russolo és Gino Severini együtt  képviselik ennek az új, jöv?bemutató, nemzeti, olasz irányzatnak - röviden a futurista m?vészetnek - az eszméit. A kiválasztott képek hitelesen szemléltetik az új forma-nyelvet, amely megfelel a mozgásban lév? világnak. A jelszó a dinamizmus, szimultanizmus és a szemlél? érzelmi bevonása. Az 1918-as határ meghúzása azért is indokolt, mert a futurizmus kés?bbi története nem problémamentes. Mussolini azonban szívesen építette be a futurizmus nemzetet és  háborút istenít? alapgondolatát - s ez a tény  kés?bb évtizedekre visszavetette a képz?m?vészeti avantgárd elfogulatlan feldolgozását.

Luigi Russolo: Lázadó, 1911

A kiállítás sikere programozható: az osztrákok az utóbbi években lényegesen nyitottabbak az izmusok iránt, s kétségtelen: történetesen futurista kiállítást, különösen ilyen átfogót Bécs nemigen fogadott még (www.kunstforumwien.at).  Az osztrák f?város ugyanakkor megannyi más látnivalót is kínál: átellenben a Kunstforummal, a Harrach palotában nagy siker a Bécs-Budapest kiállítás. Kísér? el?adások segítik az eligazodást, b?séges felvilágosítást és tárgyi ismeretet is nyújtva a tárlat címének adott  "indulás lázának" koráról , a kultúrtörténeti kapcsolódásokról és eltérésekr?l.

Hans Temple: Viktor Tilgner a m?termében, 1895

Egy nagy mecénásnak, II. János liechtensteini hercegnek állít emléket a Történeti Múzeum, amelynek kiállításán az 1894 és 1916 között  Bécsnek adományozott 80 olajfestmény és grafika, illetve 350 építészeti tárgyú fotó legjobbjai láthatók. Szelíd biedermeier képek, valamint azoknál modernebb darabok - Ferdinand Georg Waldmüller és Peter Fendi, Tina Blau és  Isidor Kaufmann m?vészete egyaránt helyet kap a kiállításon, amely május 11-ig látogatható. (www.museum-vienna.at). Ugyancsak a Történeti Múzeumhoz tartozik a Hermés villa, ahol húsvétig meghosszabbították  az Eisenberger gy?jtemény kiállítását.

Egy másik szenzáció a Hundertwasser által épített Kunsthausban a 72 éves - román származású - svájci Daniel Spoerri kiállítása. Nehéz a látottak m?faját meghatározni, de Spoerri világszerte nagyra becsült m?vészete már csak ilyen. Az életet a m?vészettel összeköt? installációk, a tárgyak meglep? összekapcsolása - sok-sok fantázia, s a bizonyíték: nem kortól függ, ki az enfant terrible. A kiállítás júniusig tart nyitva.

Érdekes ifjú m?vészegyéniséget mutat be az Essl múzeum: Meztelen és mobil címmel a 13 évvel ezel?tt a m?vészeti világba szinte berobbant Elke Krystufek képei láthatók. F?leg saját magát festi a harmincas hölgy, és sok titka nincs a világ el?tt. Képei egyébként minden m?kincs vásáron keresettek.