De a lehetetlennel való próbálkozás igazán a sajátja, mert ugyan hányan próbáltak a hatvanas évek elején szabadúszó zeneszerz?ként megélni. ? megtette, és 1966-ig rótta a hosszakat a mélyvízben. Nem dicsekszik azzal, hogy könny? lett volna. - Írtam mindent, amit lehetett, színházi kísér?zenét, könny? m?veket amat?r kórusoknak, és filmzenét is. Az egyiptomi történet nagy siker lett, a Tücsök kevésbé. Egyiket sem szégyellem. De nem hagytam abba a komoly zenét sem. Miközben nevek, évszámok röpködnek, félmondatként olykor közbeszúrja: "Ha emlékezetem nem csal..." Felteszem nem. Lehet, hogy a növendékei nevét is fel tudná sorolni, akiket 30 év alatt tanított a Zeneakadémián. Furcsa, de nem zeneszerzésre oktatta ?ket, ahhoz, ahogy mondja, nem volt affinitása, a pedagógiai munkával "a ki nem élt el?adóm?vészi vágyakat" sikerült más módon megoldania. Vendégtanárként kétszer is járt az Egyesült Államokban, és Mexikóban, de nem vonzotta különösképpen ez a lehet?ség, kielégíti, hogy itt, ennyi, köztük nagyon sok külföldi növendéke van.

Pedig pontosan tudja, hogy akiknek sikerült kint letelepedniük, és Kurtágot, Eötvöst, Ligetit említi, azok kortárs szerz?ként könnyebben szereztek világraszóló elismertséget. A kortárs zene Láng István számára a végtelen lehet?ségek tárházát jelenti: "A komponálásban mindenev? voltam és leszek. Ebben a mindenben színház, opera, szimfonikus és kamara m?, kantáta egyaránt megtalálható." De a kortárs m?vészet minden ága érdekelte, amib?l nem maradt ki az irodalom sem. Többek között Pilinszky, Ágh István, Vas István, Orbán Ottó versei, de Sarkadi, Mándy, s?t még Bächer Iván írásai is megihlették.

Születésnapi szerz?i estje, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében március 29-én, a Magyar Rádió Márványtermében az Elektrokoncertek sorozat része lesz. (No Man Is an Iland, Intire of It Selfe - Chamber Cantata No. 3 Off and On - hárfára és elektronikára, Lebegés, Találkozás egy fiatalemberrel, Concertino)
Láng István volt az, aki már 1958-ban, miután Varsóban megismerkedett az elektronikus zenével, javasolta egy ilyen stúdió létrehozását. Az ötletet akkor merev elutasítás fogadta, s mindössze húsz éve vált valóra.

A hazai kortárs szerz?k elismertségér?l kérdezve, a lehet?ségek szinte semmivé válásáról szól: "Amikor Sarlós László 1966-ban átvette a Zenem?kiadó irányítását, azt t?zte ki célul, hogy kiadja és propagálja, külföldön is, a magyar zeneszerz?k m?veit. Ebben kit?n? munkatársa, Varga Bálint András segítette, akit 1990-ben kipaszíroztak onnan. Most ? a Universal Edition nemzetközi zenem?kiadó promóciós igazgatója. Úgy látszik mégiscsak értett ehhez. Amit ?k ketten létrehoztak, azt tudatosan szétverték, az újraépítése ?rült pénzbe kerülne, ha egyáltalán akarná valaki." Beszélgetésünk alatt most el?ször keser? a hangja, de remek dramaturgként a rizikóvállalás sikerrel kecsegtet? példájával hozakodik el?: "Azt a növendék karmestert, aki egykoron m?sorra t?zte Liszt Les Preludes-jét, ezért a tettéért kirúgták. De mégis csak bejön a közönség a Les Preludes-re!"