A papa rádióm?szerész volt Baltimore-ban, így hangok sokasága között nevelkedett az 1937-ben született amerikai zeneszerz?. Két testvérével szórakozás gyanánt Beethoven, Schubert, s?t Sosztakovics kompozíciókat "beatesítettek". Hangszeres m?vésznek készült, majd egy id?re kiábrándult a zenéb?l, és a Chicagói Egyetemen matematikai és filozófiai tanulmányokat folytatott. Aztán visszatért a muzsikához, beiratkozott Juillard Schoolba és zeneszerzést tanult.

Glasst a zenei ki-kicsodák a minimalisták fejezetben szokták feltüntetni, nyilván azok, akik komponista pályának kezdeténél vesztették el a fonalat... Glass sem erre, sem arra nem nagyon figyel oda, hogy tisztelettudóan Mister vagy prof. Glassnak szólítsák, kedveli, ha egyszer?en és közvetlenül Philipnek hívják. A nyilvánosságot elt?ri, de nem szereti. "Az ember gyanútlanul ül egy étteremben a családjával, aztán odajönnek hozzá, hogy nem szeretnének zavarni, de persze zavarják. Nehéz ezt minden ellenérzés nélkül elfogadni."

A zeneszerz? fantasztikus változáson ment át pályája során, és e változás kulcsszava az együttm?ködés, szoros kollaboráció a színházi emberekkel, filmesekkel. Negyedszázada dolgozik a

filmiparban, ? komponálta Scorsese Kundunjának a zenéjét, a Truman Show muzsikáját. Nem kísér?zenéket ír, a Kundunhoz például az egyik helyen olyan terjedelm? motívumot használt, ami fölé a rendez? csak hosszú jelenetet forgathatott. A filmrendez?vé lett kiugrott pappal, Godfrey Reggioval is tökéletes harmóniában dolgozott a Koyaanisqatsi-Powaqqatsi-Naqoyqatsi trilógiában. (A Naqoyqatsi különlegessége, hogy a csellószólót a világhír? Yo-Yo-Ma szólaltatja meg.)

A zene és a képi ábrázolás kölcsönhatásában a muzsika dominált a Rövidek sorozatában. Négy jeles filmrendez? - Atom Egoyan, Petter Greenaway, Shirin Neshat, Michal Rovner - számára Glass zenéje volt a közös ihlet? er? az egyenként tíz perces kisfilmekhez. Pedig mindegyikük más témát dolgozott föl, Egoyant az örmény diaszpóra kérdése foglalkoztatta, Neshat egy pusztai temetés krónikáját rögzítette. 

Laura Brown álma (jelenet a filmb?l)

A mozgóképes munkák rendesen hoznak a konyhára, így a zeneszerz? megengedheti magának, hogy örök, de legkevésbé sikeres szenvedélyének a zenés színháznak hódoljon. Korai m?vét, az Einstein a tengerparton cím? operát Mozarthoz és Rossinihoz méltó bravúrral egy éjszaka alatt írta meg, a Galilein jóval tovább dolgozott - mégsem hozott sikert. Az id? és a tapasztalat azonban Glassnak dolgozik.

Idén - minden jel erre mutat - Az órák zenéje újabb diadalt hoz Philipnek. A zene nem tolakodó, de nélkülözhetetlen szerepl?je a filmnek. Három n? lelki rokonsága, három id?síkban megmutatva - a váltásokat a leíró m?vészet, a próza könnyen áthidalja és az utalásokat összefüggésekké alakítja. Ám a filmben a látvány, a modor, az élet- és beszédstílus között a muzsika teremt harmóniát és Glass munkája e tekintetben kiváló. Márciustól a film zenéje CD-n is hozzáférhet?. Érdemes beszerezni, s a zeneszó mellett visszagondolni a filmre.

Kapcsolódó oldal: www.warnermusic.hu