-

A Félkegyelm?ben (Szilágy Lenjke fotója)

Nyilván olvastad a regényt valamikor. Újra el?vetted, miel?tt elkezdtétek a próbákat?

- Nem. Els?sorban azért nem, mert ez a könyv nekem hatalmas élmény volt anno, gimnáziumi éveim alatt. Állandóan ezt olvastam, els? valódi szerelmem sem hús-vér ember volt, hanem Miskin herceg.

- Ezt komolyan mondod?

- Abszolút. Beleszerettem, ? lett a férfi-ideálom.

- Akadt már valós személy, aki megközelítette?

- Nem. Ilyen angyali típusú férfival sajnos soha nem találkoztam.

- Kibírnál egy ilyen embert?

- Lehet, hogy nem bírnám ki, de akkor is szeretnék vele találkozni. Amikor újra meg újra elolvastam a könyvet, mindig drukkoltam, hátha most sikerül nekik a közös élet. Most viszont szándékosan nem akartam újra beletemetkezni a regénybe. Féltem, hogy azzal szembesülök: mennyi minden nem fér bele egy színpadi adaptációba.

- Mit jelent ez Nasztaszja Filippovna konkrét esetében? Legalábbis az olvasmány-emlékeidhez képest...

- Az volt az érzésem, hogy ez a n? a regényhez képest kicsit egyszer?bb karakter lett. Szétszórt, csapongó lélek, a legfontosabb tulajdonsága a kiszámíthatatlansága. Ennek megértéséhez azonban én a néz?t talán jobban informálnám arról, hogyan élt ez a n? korábban. Innen jutott el odáig, hogy ilyen hisztérikusan szakít kitartójával. Jobban megmutatnám a gazdagságát, a szalonját is - hogy lássák, mir?l mond le ez a n?, amikor kilép addigi életéb?l. Mivel azonban a mi adaptációnkban az ? el?életére és társadalmi hátterére kevés utalás történik, számomra borzalmasan nehéz a miérteket eljátszani. Ha volt nehéz szerepem eddigi életemben, hát ez bizonyosan az.

-

A Tartuffe-ben, Dorine szerepében

Pedig nem meglep?, hogy rád bízták...
- Azért a színészi pálya mindig akkor szolgál meglepetésekkel, amikor az ember nem gondolná. Kiírnak a próbatáblára egy szerepre; az igazgató, a rendez? és én magam is azt gondolom, hogy alkalmas vagyok rá. Mégis kiderülhet, hogy nem adja magát els?re, esetleg nincs hozzá elég tapasztalatom. Ehhez a szerephez elölr?l kellett kezdenem mindent - és ez nagyon jó. Különösen sokáig kínlódtam a megfelel? hangok, gesztusok keresgélésével. Ekkora n?i szerepet még sohasem játszottam. Azok a figurák, amelyek eddig megtaláltak, valamilyen szempontból az alkatomtól távolabb álltak: id?sebbek voltak, vagy sérültek, hajléktalanok - mindig volt valami karakterjegy, amiben meg tudtam kapaszkodni. Ez egy igazi n?i szerep: az egész személyiséged benne van, mégis természetesen kell játszani, nem szabad rátenni kiagyalt dolgokat. Az az érzésem, hogy ebben csak a koncentrált állapot segít, nem pedig kitalált mozdulatok, hanglejtések. Azok inkább a karakterszerepekben m?ködnek. Itt egy személyiségnek kell. Nehéz. Az el?adás végére nagyon fáradt is leszek.

- Végigjátszod magadban, amin ez a n? keresztülment, mire belépsz az el?adásba?

- Nem magát a lelkiállapotot pörgetem végig, hanem ott vannak az agyamban a helyzetek, amikbe kerülök... A kiszámíthatatlanságot ugyanis csak egyfajta módon lehetséges megjeleníteni: ha minden pillanatban tudod, hogy mit akarsz eljátszani. Váratlan hangulatváltásaim nekem is vannak. Egyik pillanatról a másikra lesz nagyon jó, nagyon rossz kedvem, vagy fordulok teljesen magamba.

- Kell ez ahhoz, hogy színpadon eljátsszon valaki egy ilyen n?t?

- Biztos, hogy kell. Nyilván mindenki azért vonz magához szerepeket, mert valamelyik tulajdonsága hívja ?ket. Eszébe jut a rendez?nek egy figuráról. De nem gondolom, hogy egy színészn? civil személyiségének feltétlenül tartalmaznia kell azokat a jegyeket, amelyeket a színpadon eljátszik. Inkább a lelkét kell úgy alakítania, hogy beleférjenek ezek a tulajdonságok.

- Civilben jóban lennél ezzel a n?vel?

- Szerintem igen. Nyilván én is tudnék neki mondani egy-két dolgot. De mégis azt gondolom, lényeges válaszokat adna, ha életem bizonyos részleteit felfedném el?tte. Biztos, hogy érdekesen látná azokat a helyzeteket, amelyekben élek.

A talizmánban, Von Cypressenburgné szerepében

- És te hogyan látod az ? helyzetét?

- Nasztaszja legalább annyira tiszta, ?szinte és istenes lény, mint Miskin herceg. Csakhogy olyan élete volt, hogy mindez elnyomódott benne. Sok mindent tönkretettek benne azok, akik úgymond a pártját fogták. Mire feln?tt, lelkileg és testileg százszorosan meger?szakolták. Miskin az egyetlen, aki azonnal meglátja benne, hogy ? nem olyan, mint amilyenné tették. A próbaid?szak alatt folyamatosan az járt a fejemben: akármennyire n?, akármennyien akarják megszerezni - ? az életéb?l nem ezt tartja fontosnak, hanem azt, ami belül van, ami Isten felé fordul. Ezért tud leszámolni sok mindennel és kilépni - miközben tudja, hogy ezt ingyen nem adja az Isten. Végig kell mennie egy úton, ami nyilvánvalóan a halálba vezet.

- El tudnád magadat képzelni egy ilyen helyzetben?
- Nagyon is. Mindig nehezen viseltem, ha bárki a személyiségemmel ellenkez? irányba próbált befolyásolni. Pontosan tudtam, mik azok a helyzetek, amikbe nem vagyok hajlandó belemenni. Az a személyiség, ami nekem megadatott, kikövetel magának egy fajta életet, utat - és aki err?l le akart téríteni, azzal azonnal szakítottam.

- Hogyan fér ebbe bele a rendez? akaratának végrehajtása?

- Nekem az az els? és legfontosabb, amit játék közben érzek a színpadon. Ha az én véleményem és a rendez?é egyezik, akkor elhiszem, hogy sikerült valami. Ha ez nem így van, magamban keresem a hibát: játszottam valamit, ami mögött nem volt tiszta gondolat. Ha a rendez?nek mégis tetszik, ez még nem nyugtat meg, mert tudom: nem voltam biztos benne, mit játszom.

- Mit teszel, ha te jónak érzel valamit, a rendez? viszont nem?

- Gond csak akkor van, ha valójában én azt játszom, amit kért, csak épp magamból fogalmazva, ? pedig pontosan azt várja, amit megálmodott. Ilyenkor harcolunk a megoldásért. De Major Tamás is megmondta: a színház nem szelíd intézmény. Végs? soron a rendez? szava dönt.

- Tehát ha minden kötél szakad, megadod magad?

- Egyetlen más megoldás van: visszaadni a szerepet. Ezt egyetlen egyszer vetettem fel, amikor éreztem, képtelen vagyok eljátszani, amit kérnek t?lem.

- Ki gy?zött?

- Én. Játszhattam másként.

A Kés a tyúkban, a napszámos szerepében

- Félsz a modorosságtól?

- Feltétlenül figyelni kell rá. Els? és legfontosabb modorosságom a f?iskola óta az, hogy színpadon szituációkat mindig drámaibban fogok fel, mint amilyenek.

- És az életben?

- Az életben változó, de ott is el?fordul. Színpadon viszont rendszeresen visszaköszön. Ilyenkor nyugtatom magam, nem kell egy jelenetben feltétlenül hatvanszor kiborulni, mindenbe belehalni. Egy mondatot simán is el lehet mondani. Jó helyzetben, a rendez?, a partnerek és a próbafolyamat segítségével ezek el tudnak felejt?dni - de mégis újra meg újra drámaian indulok neki a szerepeimnek.

- Mennyire segítettek ebben az el?adásban a partnereid: különösen a két férfi, Fekete Ern? (Miskin) és Nagy Ervin (Rogozsin)?

- A mai pillanatig látomás-szer? élmény nekem, amikor az Ivolgin-szalonban ott áll el?ttem Miskin, akir?l még nem tudom, kicsoda, és hirtelen megérkezik Rogozsin. Ebben a pillanatban mindig megjelenik bennem egyfajta bizonytalanság, melyik férfi miért fontos az életemben. Bármelyiket választja Nasztaszja Filippovna, mindenképp a halálba megy. Ez olyan pillanat az el?adásban, amikor igazán érzem a kett?jük er?s hatását.

- Van olyan, hogy a színész megtud magáról dolgokat egy szerep kapcsán?

- Persze. Én például most azt tudtam meg, hogy mennyire gyáva tud lenni az ember, amikor egy bizonyos helyzetben minden szem rászegez?dik, és azt várja, lépjen már valamit. Ennyire végletes helyzetben nem voltam még életemben, de érzem, mekkora er? kell ahhoz, hogy az ember ilyenkor döntsön, kimondjon valamit. És ha megtette, az összes energia kiszáll bel?le. A premier környékén a civil életemben is labilis idegállapotba kerültem. A barátom szólt is: ez nem te vagy, nem te beszélsz, a színházból hozod magaddal. Elviselhetetlenné váltam.

- Mégis megérte?

- Hosszú távon azt gondolom, hogy ez a szerep számomra nagyon hasznos. Megkínlódtam vele, és sokat tapasztalok általa a szakmámról. ?szintén szólva minél többet kínlódom egy alakítással, annál inkább érzem, hogy érdemes nekem ezt a pályát csinálni.

- Milyen állapotban vagy egy Idióta-el?adás után?

- Változó, az el?adástól, a közönségt?l is függ. Mindjárt megyek a színpadra, majd felhívlak utána, hogy milyen állapotban vagyok.

Felhívott. Jó kedve volt. Aznap este Fullajtár Andrea megint egy lépéssel közelebb került Nasztaszja Filippovnához.

Az idióta következ? el?adásai a Katona József Színházban: május 14-én, 16-án, 20-án, június 2-án.