A rengeteg verset, olvasmányélményt idéz? tanulmányban Egyed Emese körképet (és sajnos kórképet) ad az igen nehéz helyzetben lév? határontúli gyermekirodalomról, iskolarendszerr?l, könyvkiadókról, kiemelve azért, hogy a rengeteg nehézség ellenére vannak biztató jelek is.

A tanulmány "nagyító alá teszi" a jelenkor erdélyi gyermeklapjait, utalva a Napsugár, a Cimbora és a Szivárvány cím? kiadványok példányszámaira, el?fizet?i táborára. A szövegb?l megtudhatjuk, hogy ezeket a több évtizedes múlttal rendelkez? lapokat ma már szabadon nem forgalmazzák, csak megrendelésre kaphatók. Ennek oka els?sorban az erdélyi magyarság megcsappant száma, de a megnövekedett konkurencia és az olcsóbb kiadványok is elterelik a figyelmet ezekr?l a régi, tradicionális lapokról.

Az erdélyi irodalom mesefigurái, Fodor Sándor Csipikéje, Mikes Lajos Sanyi manója - a cikkben többször idézett olvasási szokásokat felmér? vizsgálatokban - ugyan még mindig népszer?ek, ám helyüket egyre inkább a más kultúrkörb?l érkez? Harry Potter és A gy?r?k ura h?sei veszik át. "A régebbi h?sök: Nemecsek Ern?, Süsü, a sárkány, nem is beszélve János vitézr?l most a kulisszák mögött hevernek valami raktárban."

Az írás szerz?je tanulmányában kiemeli, hogy a könyvkiadók többsége sorozatokkal, gyermekek számára írt történelmi históriákkal, szép kiállású könyvekkel kedveskedik az ifjú olvasóknak, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy "az eredeti illusztrációk révén... a helyi körülmények között a gyermekeknek a magyar kultúrával való ismerkedését is szolgálják".  Ilyen sorozat a Kalota Kiadó Mesepalackja, az Ion Creanga Könyvkiadó Mesetarisznyája vagy a csíkszeredai Pallas Akadémia Nagyapó mesesefája cím? kiadványa, de figyelemre méltó a kolozsvári Koinónia mesesorozata is, a Borsszem Könyvek.

A megállapításait irodalmi szövegekkel, versekkel alátámasztó Egyed a Korunk cím? folyóirat gy?jtését is elemzi, amely nemrégiben az erdélyi magyar gyermekek boldogság-definícióját kutatta. "Van ott bicikli, rokon felgyógyulása, összetartás, örök élet, zenedodoz, szerelem és falura vagy Magyarországra utazás. Úgy t?nik, az olvasás, az írás, a beköltözés az irodalomba nem boldogítana senkit a megkérdezett 10-18 éves csíkszeredai fiatalok közül." Talán kicsit er?s ez a megállapítás, ám ha a meseolvasás arányaira vetünk egy pillantást az enyedi 45 százalék és a szegedi 0 százalék még "er?sebb" különbség. Elgondolkodtató továbbá a felmérés végeredménye is: "Erdélyben és az erdélyi részeken a meseolvasás szokása nem ér véget kilenc-tízéves korban, mely a szakirodalom szerint a mesekorszak vége". Sajnos ez csak az erdélyi részeken van így...

Egyed Emese: Hercegek és mókák, Tiszatáj 2003. február, 42-60. oldal
www.tiszataj.hu