Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Itt a rétegrádiók kora? III. rész (Archívum)
A vállalhatatlan és vállalható minimumok
Szerző: I-Web.hu
2003. február 28. 11:35


Negyedóra erejéig hagyjunk fel a háttérrádiózás megszokott és kényelmes gyakorlatával, s füleljünk tudatosan! Kapcsoljuk be készülékünket - odahaza, munkahelyen vagy az autóban - és keressünk egy igazi, tematikus rádióadót. Súlyos csalódás ér majd bennünket, mert ilyet, itthon nem lelünk.

Egyetlen adó van csupán, amely vette magának a bátorságot, és csak híreket, hírmagyarázatokat és a hírekhez kapcsolódó (háttér)beszélgetéseket közvetít a nap 24 órájában. Az Info Rádió azonban körülbelül fél óra elteltével telíti az átlagmagyar információbefogadó kapacitását, aki aztán odébb kapcsol. Nincs ezzel probléma, ugyanis egyetlen adó sem produkál lényegesen jobb folyamatos hallgatottsági adatokat. Ráadásul az Info is próbálkozik más, divatos m?fajokkal, például hozzájuk is be lehet telefonálni, a hallgató érdekl?dhet. Hogy a riportert?l kérdezhet-e vagy a vendégt?l, netán egy közszerepl?t?l - majdnem lényegtelen. A lényeg ugyanis az interaktivitás álcahálóján keresztül a hallgatók toborzása, csatornához láncolása.

A telefonálni ráér? hallgatókért folytatott harcban az Infonak nagyágyúkkal kell megküzdenie. Fiala János a Budapest Rádión, vagy a betelefonálós m?sortípus doyenje, Bolgár György, a Klub Rádión, hogy csak a két legismertebbet említsük. Úgy látszik, ma már hetven százalékban a telefonon lógó hallgató szerkeszti az adást az ügyes-bajos szolgáltató m?soroktól kezdve az odamondogatós, közéleti g?zkiereszt?kön át a zenei kívánságm?sorokig mindenhol. S bizony éppen itt van a baj, egy elhantolt eb, melyet nevezzünk most egysíkúságnak.

Tekerjünk most a 88.8-ra és hallgassunk bele Európa egyetlen roma rádiójának és Magyarország egyetlen közösségi adójának m?sorába. A Rádió C sajátos mixtúra. Etnikailag határolt közösségi adó, s mint ilyen elvileg rétegrádiónak számít, mégsem az. Vételkörzete kicsi, de nem lokális rádió. Sem nem közszolgálati, sem nem kereskedelmi adó, bár mindkét típus jellegzetességeib?l vonultat fel elemeket. A 100 ezer budapesti cigányból 60 ezren napi rendszerességgel hallgatják. Bevételeinek tíz százaléka származik hirdetésb?l, a többi pályázati pénz. Nagykövetek és vezet? politikusok adják egymásnak a stúdió kilincsét, miközben se papírra, se világításra nincs pénzük. A telefonjaikat már négyszer kapcsolták ki. Ezek a két évi m?ködés száraz tényei.

Mindeközben az elitértelmiség körében trend ?ket hallgatni, nemcsak a nyitottság és tolerancia, hanem a legkvalifikáltabb zenei kínálat okán is. A roma rádió minden m?sorperce ugyanakkor kulturális misszió is - fogalmaz Kerényi György f?szerkeszt?. A cigány népi kultúra a mai napig eleven és él?. Ennek sajátos változata a városi gettókultúra. A Rádió C kizárólag cigány származású m?sorvezet?inek minden megszólalása ennek a kultúrának szerves része. "A szevasztok testvéreim beköszönést?l kezdve maga a népi kultúra az, ami itt lélegzik, ahogy a m?sorvezet?k nyomják a vakert, a gádzsók meg hallgatják ?ket" - pontosít Kerényi.

?k a kultúrát szélesebben értelmezve fordultak  els? körben a zene felé, de ez nem azt jelenti, hogy csak roma zenéket sugároznak, s?t. A legigényesebb jazz, etno és világzene is egyenrangú tagja a kínálatnak. A zenén és a tudatos névválasztáson túl minden szerkesztett m?soruk, híreik els?sorban a romák szempontjait közvetítik, de bárki hallgatja ?ket, ugyanolyan tájékozott lehet a világ történéseit illet?en, mintha egy mainstream adót követne.

Az összes vonzó tulajdonsága és valós értékei ellenére a Rádió C nyomorog. A hirdetési piac sem az ? kegyeiket keresi, hiszen a roma, mint fogyasztó nem vonzó egyik hirdet?nek sem. Kénytelenek kivárni, amíg a színesb?r? fogyasztó önálló és elfogadott piaci kategóriává válik, amit teljes emancipáció követhet, mint történt ez az USA-ban a hetvenes évekt?l kezdve napjainkig.

Próbálják meg felidézni, mit hallgattak, hallottak negyedórával ezel?tt a bekapcsolt rádióban. Nehezen fog menni. A háttérrádiózás fogyasztási szokása ugyanis nagyon lesz?kíti a közvetíthet? jelek körét. Minél egyszer?bb a jel, minél közvetlenebb és érthet?bb, annál gyorsabb és sikeresebb a befogadás - és a felejtés is. A fül rágógumija. Sajnos az elitkultúra követeinek ez nem kedvez. Régen vége annak az aranykornak, amikor államilag dotált kulturális piac m?ködött, megfelel? háttériparral és kimondva-kimondatlanul népm?vel?i ambíciókat dédelget? rádiósokkal.

Minden tömegmédium csakis a piac korlátainak elfogadásával vállalhat "kultúrmissziót". A rádiók meg méginkább. Az elitkultúra és a tömegkultúra Magyarországon markánsan elkülönül és párhuzamosan m?ködik. A befektet?k azonban csak ez utóbbiban látnak kecsegtet? üzleti felületet. Míg tehát egy sportcsatornában vagy divat-televízióban igenis van rövidtávú megtérülési lehet?ség, ugyanez nem mondható el a magasabb kultúráról, amely látványosan kiszorul. Unikumnak számít tehát a Budapest Rádió, amely eredeti vállalása szerint kulturális adó, bár nagyon sok, nem (réteg)specifikus m?sora van (közszolgálati, EU-s tematikájú, szolgáltató).

Petrányi Judit, a délel?tti három (!) órás kulturális ajánlóm?sor f?szerkeszt?je is azt vallja, hogy adása nem rétegm?sor. Bár a magyar kultúra nagy nevei fordulnak meg m?sorában, nem hasfájós merengésekben merülnek el, hanem helyzeteket, konfliktusokat tárnak elénk. Lényeg a csomagolás, azaz a m?sor nem a nagybányai fest?iskola m?vészettörténeti jelent?ségét, hanem például egy fest? életének fordulópontjait mutatja be. A hallgatóság pedig, ha kicsi is, de lelkes és ragaszkodó, amire a rádió más m?sorainál is tudnak építeni. Petrányi szerint a befektet?knek, hirdet?knek is ezzel kellene sürg?sen megbarátkozniuk.

Szerény a piac, sok a rádió és sporadizált a hallgatóság, mégis lenne igény rétegtematikus rádiókra. A hirdet? megszerzése hosszú id?, az ide befektetett t?ke megtérülése pedig még több. Hosszútávú stratégiában kellene gondolkodnia a rádiónak és a befektet?nek egyaránt, ha együttm?ködésükben sikert és stabilitást akarnak elérni az ingoványos médiapiacon. Az elitkultúrára ugyanis soha nem lesz sok vev?. A magyar hallgatóság dönt? hányada egyszer?en nem erre kíváncsi. A sz?k és anyagilag tehet?sebb, kultúrafogyasztó réteg igényeit is ki kellene viszont szolgálni. Ha Nyugaton ez m?ködik, itt miért ne m?ködhetne? A kisebb fizet?képes kereslet is elérhet?: célzottan, türelemmel, sok pénz megmozgatásával. A rétegrádiónak pedig azt kell elérnie, hogy a célközönség minden tagja ?t hallgassa. Tudjanak róla, hogy ez a rádió az övék. Ez azonban hosszútávú menet, amelynek a végeredménye nem reklámkampányokon múlik - véli Petrányi Judit.

S hogy a helyzet nem reménytelen, arról tanúskodjon itt egy történet a Budapest Rádióból. Szeg? Tibor programigazgató jazz-r?l szóló m?sorában többször emlegette, hogy adása tulajdonképpen egy rétegm?sor, mire betelefonált egy hallgató és azt kérdezte: "Miért is rétegm?sor ez?"

Kapcsolódó honlapok:
Info Rádió
Rádió C
Budapest Rádió

 
 
Jelenleg 5 olvasó böngészik a Papiruszon

Ingyen hirdetés | Fesztivál, rendezvény
Weboldal készítés