Zalán Tibor

artitura: Hogyan lesz valaki gyermekszínm?író?

Zalán Tibor: Els? gyerekdarabomat, a Rút kiskacsát megélhetési célzattal írtam. Fábri Péter, a Kolibri akkori dramaturgja megkérdezte t?lem egy tanácskozás szünetében, hogy akarok-e egy gyerekdarabot írni, megfizetik. Rábólintottam. A próba olyan jól sikerült, hogy ez a m? most is fut a Kolibri m?során. Kés?bb ugyanitt dramaturg-üresedés volt, rám gondoltak. Azóta foglalkozom rendszeresen a gyerekdarabokkal.

- Mire kell figyelni írás közben?

- Ezt a m?fajt nem tudja rutin m?ködtetni. Eddig f?ként adaptációkat írtam, ezért is nehéz volt ez a mostani munka. A gyerekdarab mindenkor kihívás, mert el kell kerülnöd a gügyögést, egyúttal meg kell úsznod a feln?ttek felé elkacsintgató poénkodást. Valahogy vissza kell változnod gyerekké, vagy legalábbis visszaemlékezni arra, hogy a gyerekeid mit szerettek, ha olvastál nekik esti mesét.

- Milyen a gyerekközönség?

- A gyerekszínház számunkra még mindig alig ismert és meglehet?sen kegyetlen közeg, de a tisztaság jelzése is. A gyerek csak néz, és ami nem tetszik neki, azt elutasítja. Pontosan jelzi, ha valami nem stimmel a munkámmal. Ilyenkor a gyerek lökdös?dik, köpköd, enni kezd a néz?téren. A családi színház nehéz m?faj, egyszerre kell megfelelni kétféle igénynek, és ha csak nem nagyon jó a darab, vagy nincs egy-két csinos színész-színészn?, a mama-papa hamar elunja magát, és tönkreásítja az el?adást.

- Mennyire jelenik meg a hétköznapok világa a gyerekdarabokban?

- A gyerekek és a feln?ttek világa nagyon különböz?. Én magam szeretem, ha egy darabban különféle konfliktusok vannak, de a gyerekeknek még nehezebb a komoly konfliktuskezelés. Az európai gyerekprodukcióknál ez kissé másképp fest, ott valódi napi konfliktusok is felvihet?k a deszkákra. Nálunk f?képp meseadaptációk jelennek meg a színpadon, ami szintén fontos m?faji megoldás, de például a halál, a válás, a kegyetlenség vagy er?szak kérdésével szinte egyáltalán nem foglalkozunk. Nyugaton pedig efelé orientálódnak régen, és ez nagyon fontos szemléleti különbség.

- Milyen volt az Angyalok fogadtatása?

- Nem akarnak elmenni haza az el?adás végén a gyerekek, felkiabálnak a színpadra, ?rjöngenek, integetnek. Alexa Károly kritikus, aki nem arról híres, hogy galamblelke volna, ha irodalomról, írott munkáról van szó, megnézte a darabot, és azt mondta utána nekem, irigyellek, mert láttam ezeket a csillogó gyerekszemeket el?adás közben, és azt éreztem, hogy ezt neked köszönhetik. Az is fontos visszajelzés, hogy hetekkel el?bb elkel az összes jegy.

- Feln?tt színházlátogatói szemmel is parádés a darab szereposztása...

- Nem tudtam, kik fognak játszani a darabomban, csak hogy Gomulka házmester Nagy Zoltán lesz, aki harminc éve barátom, és így a szerepet az ? délceg termetére írhattam. Azután kiderült, hogy Galkó Balázs is játszik az Angyalokban, ez emlékezetes történet volt. Odapenderült elém a Pécsi Színházi Találkozón egy sorban állásnál, és annyit mondott: "A kéménysepr? fekete, de fehér a teje." Nem értettem, mit akar ezzel. Látva értetlenségemet, a színészek kegyetlenségével demonstratívan elismételte még egyszer, majd még egyszer, és amikor zavaromban már verejtékezni kezdtem, nevetve oldotta fel játékának titkát: "Én leszek a kéménysepr? a darabodban. Egy dalt mindenképpen kérek, de a szöveg lehet akár ennyi is".

Kapcsolódó írásaink:
Zalán Tibor Bárka-díjat kapott
Angyalok a tet?n az Új Színházban

Következ? el?adás március 2-án vasárnap 11 órakor az Új Színházban.